Gyertyaláng

Szépirodalom / Versek (960 katt) macika
  2014.10.27.

Hát beköszöntött az esős idő,
Meg is telt a temető.
Mindenki virágcsokorral siet,
Én is megszaporázom lépteimet.

Már ide is értem hozzátok,
Leguggolok a sírotokhoz.
Megfogom a sírkövet,
De nem érzem a meleget.

Ugye nem hagytatok cserben!?
Nem érzem, hogy itt vagytok velem! JÓ!
Már érzem Apám erős kezét a vállamon,
Anyám bársonyos simogatását az arcomon.

A gyertyát meggyújtom,
A vázába teszem a virágom.
Mennyi emlék kavarog bennem,
Mennyi szeretetet adtatok nekem!

Eszembe jut a kályha melege,
Eszembe jut a lángtáncoló fénye,
Mikor a szőnyegen ülve néztük a tüzet,
És egymásnak adtuk át a meleget...

Annyi szeretetet kaptam tőletek,
Nem győzöm átadni a gyerekeknek.
Apám! Vajon lesz-e elég erőm nekem,
Hogy még sokáig éljem az életem?

Lesz–e elég erőm, hogy erőssé tegyem őket?!
Mást eddig nem tudtam adni, csak a szeretet.
Most azt kell átadnom, amit tőled kaptam!
Hogy talpon maradjanak, ha baj van.

Nem sírok, nem zokogok, látjátok?
Csak a könnyeim folynak, mint a patakok.
Erős vagyok, kitartok!
Hisz ezt tanítottátok.

Elbúcsúzom, elindulok, a sok gyertya fénye,
Mintha millió szentjánosbogár repkedne.
A távolból visszanézek, s látom a gyertya lángjában
Anyámat s Apámat összebújva szorosan.

Előző oldal macika
Vélemények a műről (eddig 2 db)