Nyugalom

Szépirodalom / Versek (737 katt) macika
  2014.10.01.

A füvön fekszem a hátamon,
s a felhőket bámulom.
Mindig más kép rajzolódik
le nekem, mert a fantáziám,
többet lát, mint a szemem.

A levelek táncát nézem, s
már hallom is a zenét,
lágyan táncolnak a
tavaszi szélben, milyen
megnyugtató érzés ez nekem.

Talán egy kicsit
elaludtam, mert
arra nyitom ki a szemem,
hogy az eső cseppek
folynak le a testemen.

Szaladok, de
nem tudom miért,
hagynom kellet volna,
hogy az eső rám
csorogjon még.

Mire újra kimegyek,
szivárvány tör utat
a felhők felett.
Milyen csodás a természet,
nyugalommal tölti el a szívemet.

A nap, a szivárvány, a felhők, az eső.
Minden, minden, nekem tündököl,
én bámulom az eget,
és nem érdekel, hogy
Isten teremtette-e meg.

Előző oldal macika