Tükörkép
Telnek a napok, az évek,
már a tükörbe se nézek.
A hajam már őszen virít,
a homlokomon a ránc is sikít.
Nem tudom, mit tegyek?
Semmit sem tehetek,
csak beletörődhetek.
A múltba néha vissza tekintek, s
látom magam fiatalnak s
szépnek. Minden elmúlik egyszer,
véget ér, ez az élet rendje,
mindenki egyszer él.
Ha újra szépnek akarok látszani,
nem a tükröt, a
lányomat kell figyelni.
Mintha magam látnám s hallanám,
így jobb is lenne, ha a tükröt
a földhöz vágnám!
Az életemben több rossz volt, mint jó,
de már nem számít csak egy,
hogy ő itt van velem, s így
tükör már nem is kell nekem.
Ő az életem értelme!
Érdemes volt érte mindent megtennem,
s most szép lassan
megöregednem.
Én már semmit sem
akarok jobban, csak még
sok-sok évig
láthassam.
