Vörös, mint a rubin

Szépirodalom / Versek (987 katt) Lexi
  2014.09.12.

Ülök a folyó partján, s nézem a vizet.
Sodrában sárga, zöld, piros falevelek.
Tükrében a napsugár víg táncot jár.

A kék égen fehér felhők látszanak,
mint megannyi hópehely, úgy utaznak.
Messze viszi a víz a sok levelet,
s vele az én égő szívemet.

Lágy, esti szél suhan a víz felett,
bele súgom gyengéden neved.
Belegombolyítja egy puha felhőbe,
majd valahol terhét leveti örökre.

Az öreg fűz csak csendben somolyog,
látott ő már ilyent, sok-sok évszázadot.
Öreg ágai a víz fölé hajolnak,
hajtásai lágyan simogatnak.

De ahogy az este jő,
megváltozik a levegő.
Valahol arra, messze túl,
ott a kék vízen egy vörös rubin gömb
aludni tér s megpihen.

Előző oldal Lexi