A Lidércfény HQ és a Hegylakó filmek

Külvilág / Mozijegy (1993 katt) Lidércfény HQ
  2010.10.12.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/9 számában.

2008. szeptemberének első szombatján Hegylakó-lázban égett a Lidércfény HQ. Időpontokat egyeztettünk, tervezgettünk, készülődtünk, elővettük legjobb fegyvereinket, kiéleztük elménk, hogy délután kiderüljön, ki az közülünk, aki a legrátermettebb. Hiszen csak egy maradhat!

Ezen a napon ugyanis - egy jól sikerült fotózás után - felvettük a Lidércfény Rádió második adását, amelynek témája a Hegylakó filmek voltak. A beszélgetés teljes anyagát, néhány zenei betéttel megtalálhatjátok a Lidércfény Online-on, az alábbiakban csak egy kivonatot teszünk közzé.

A műsort bevezető gyors bemutatkozás után ismertettük, hogy tulajdonképpen miből is áll, milyen kiterjedése is van a Hegylakónak. Ebből kiderült, hogy 5 mozifilm, 2 sorozat, 2 animációs film és egy animációs sorozat, valamint egy könyv (legalábbis magyarul) látott eddig napvilágot. Mindezt Highlander Saga-ként aposztrofálják. Megtudhattuk azt is, hogy 2010-re újabb Hegylakó mozifilm várható.

Ezt követőn többen (Jimmy, Homoergaster, TaileS) elmesélték az első meghatározó élményeiket, első találkozásukat a Hegylakó filmekkel. Kiderült például, hogy Jimmy az általános iskolás évei alatt, az iskola könyvtárában találkozott először az első résszel, aminek hatására feldúrta nagyszülei fészerét kardalapanyagot keresve és találva. Homoergaster egy akkori barátjánál látta először a filmet, illetve legelőször csak az első rész végét, majd később hangkazettára vettek fel jeleneteket. Ezt hallgatva megelevenedett számára a film. TaileS még fiatal volt akkor, amikor az első rész készült, így először akkor találkozott a Hegylakóval, amikor a TV-ben egymás után leadták az első három részt. Rá a második volt igazán nagy hatással.

TaileS: Utólag rá kellett jönnöm, hogy alapvetően meghatározta a populáris kultúrát ez az egész Hegylakó. A halhatatlanok azóta kaszabolják egymásnak a fejét, hogy csak egy maradjon a végén. Ez egy ikonikus dolog lett. Nekem az egész az a Queen-nel kötődik össze: Itt vagyunk, megszülettünk, királyoknak születtünk, az univerzum hercegeinek. ők a Hegylakók.

Jimmy: Ez jó átvezetés volt az első filmhez, ugyanis elkezdjük akkor azt kivesézni. Ha egy szóban akarnám kifejezni a Hegylakóról a véleményem, azt mondanám: alapmű. Röviden kifejteném, miért gondolom így. Igazából már a film témája miatt is hozzátartozik a kötelezően megtekintendő filmekhez, de ahogyan az egész kidolgozásra került, az adja meg igazán a savát-borsát. Adott ugye egy régiségkereskedő fószer, Russel Nash, aki kettős életet él. Rögtön, a film elején kardpárbajba keveredik, ahol még MacLeod-nak szólítja ellenfele, akinek levágja a fejét, majd jön a villámlós, energiabefogadós rész, MacLeod elmenekül a helyszínről. A kamera elindul felfelé és a parkolóház plafonjából a skót felföldre jutunk, az 1500-as évekbe. Ez az igazán megdöbbentő jelenet. Mikor először látja az ember, hát bizony elkerekednek a szemei, próbálja felfogni, befogadni, hogy mi történt. Aztán kiderül, hogy is lehetséges az, hogy MacLeod több, mint 400 évet élt már. A film a továbbiakban is ezeket a kellemes átmeneteket használja a múltak és a jelen összekötésére, szépen, logikusan építve fel az egészet. A film nem lassú, még ma is nézhető - és ez ritkán mondható el egy több, mint 20 éves alkotásról. A történet kibontását és a feszültségkeltést a fokozatosság jellemzi, s mire elérünk a végkifejlethez, már tűkön ülünk, annak ellenére, hogy biztosak vagyunk abban, ki marad talpon a végén. Vagy ha stílusosan akarnék fogalmazni: kinek marad helyén a feje. Szerintem az átmenetek, a rendezés, valamint a történet teszik a Hegylakót a filmtörténet egyik mérföldkövévé. Két dolog szúrja csak a szemem a filmben, mégpedig az egyik az, amikor megjelenik a vietnami veterán egy érdekes pólóban. A másik pedig az, amikor Connor a II. világháborúban megment egy kislányt. Azt gondolom, hogy ezeket a szálakat nem lett volna muszáj beleszőni a történetbe, hiszen az egyik még erősen aktuálpolitikai volt, a másik pedig többeket érinthetett érzékenyen.

Homoergaster: Hogy csatlakozzak Jimmy gondolatához, annak idején olvastam a hazai bemutatókor, a Filmszem kritikáját. Ott azt kifogásolták, hogy amikor Brendánál először vendégeskedik, megszagolja az italt, mondja, hogy brandy, hányas évjárat, és elkezdi sorolni, hogy abban az évben mi minden történt. Ezt átszellemülten mondja és belecsempészi a történelmet. A kritika szerint ez gyengécskére sikerült, nem elég vastagon kidomborított. Ezzel nem teljesen értettem egyet, mivel ez a film a halhatatlanok egymással való harcáról szól, a történelmet csak kulisszának használja. Ez a jelenet egy ilyen kulissza célt szolgált. Épp úgy kulissza, mint a jelenet a vietnami veteránnal. Ez is egy korhangulatot tükröz, és szerintem nagyon a helyén van. Amivel nekem is bajom van, hogy a németes jelenetnél valóban van egy kis probléma, de nem az, amit Jimmy mondott. Hanem az, hogy a német egy géppisztollyal lő MacLeod-ra elég közelről, és a golyóknak át kellene mennie rajta, a kislánynak pedig meg kellene halnia. A másik ilyen problémám a film végén van, amikor a tetőről beesnek arra az üres részre, és Brenda túl hamar van ott. A könyvben ki van fejtve, hogy ész nélkül lépcsőzik lefelé, hogy odaérjen, a filmben semmi ilyen nincs, csak egy vágás van. Elsőre azt hittem, hogy Brenda leesett velük, aztán a könyvet elolvasva kapcsoltam össze, hogy lépcsőzött.

Kapitány: Nekem is az az egyik kedvenc jelenetem, amikor a vietnami veterán belelő Kurganba. A könyvben leírják a fickóról, hogy paranoid volt, és még az öreg néni táskájában is kézigránátot sejtett, ezen kívül körülbelül 17-szer látta a Rambo-t. Azt még hozzá kell tenni, hogy a nyolcvanas évek második felében, amikor ez a film készült, akkor még igencsak hidegháború volt, tehát a "Hey Moscow" felirattal meg a bombákkal kapcsolatban nem lehet azt mondani, hogy azok politikailag inkorrektek voltak. Egyébként az a véleményem, hogy az első rész, az a Hegylakó. Utána ugye még készült több rész, egy második, amivel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy pont a mítoszt rombolta szét, mivel megpróbálták megmagyarázni, hogy miért halhatatlan a halhatatlan. A harmadik rész pedig azért volt probléma, "hát az első két rész sikeres lett, csináljunk még egyet". Igaz, hogy elfogytak a halhatatlanok, de még a föld alatt azért volt még egy-kettő. Megnéztem igaz ezeket is, érdekesek voltak, különálló filmként nem lett volna rossz, de az első film az a Hegylakó.

Homoergaster: Az az igazság, hogy nekem a második rész, meg a harmadik rész - ha már így Kapitány felvetette, szintén tetszett, de csak egy mozira. Főleg a harmadik résznél, amikor belevitték, hogy a Távol-Keleten eltemetődött, és a jelenben kiszabadul, meg mágus, varázsol, meg izé... Eleve ott a probléma, hogy az első résznél a rendező, hihetetlenül zseniálisan egy kerek történetet mesélt el. Egy olyan történetet, amelyben minden illesztés a helyén van, kerek egészet alkot, és ebből utólag próbáltak egy trendet csinálni, s a sikert látva a folytatásokkal próbáltak utólag egy komplett univerzumot létrehozni. Nem sikerült.

Jimmy: Akkor rátérhetünk a Hegylakó második részére, ami igazából egy nagyon jó sci-fi szerintem, némi apokaliptikus világvége hangulattal. Persze egyáltalán nem illeszkedik az első részhez, minden ott megismert tényt össze-vissza felborogat. Viszont, ha megnézzük a kor, a kilencvenes évek elejének hangulatát, akkor abba tökéletesen passzol. Sötét jövőkép, visszafejlődés, vállalatok egyeduralma, terrorizmus mind-mind benne van a filmben. A rendezés, a képi világ egyébként önmagában véve rendben, van, nekem nagyon tetszik ez a rész ilyen szempontból, és ha csak a Visszatérést tekintjük, akkor teljesen releváns, logikus. Igazából ugye itt az alapkoncepció az, hogy a halhatatlanok egy másik bolygóról érkeznek a Földre, s mindaddig halhatatlanok maradnak, amíg legalább ketten vannak. Ha már csak egy marad, az elnyeri a jutalmat, vagyis megöregedhet, lehet gyermeke, vagy hazamehet a bolygójára. A gond az, hogy az első részben teljesen más a jutalma, bár ott is megöregedhet, de telepatikusan belelát és tudja befolyásolni azokat az embereket, akik a Föld sorsát irányítják. Igazából erről nincs is mást mit mondani. Egy kellemes, nézhető Hegylakó film, SF köntösbe burkolva, a jól megszokott klisékkel. A különbség annyi, hogy itt a múltba révedés nem a Földhöz kötődik, hanem a Zeist bolygóhoz, de ugyanúgy feltűnik benne a Nő, aki megbabonázza MacLeod szívét (és persze a férfi nézők szívét is). Megjelenik a gonosz halhatatlan is, akivel meg kell küzdenie, de ugyanúgy megjelenik a jó oldal is, az első részből megismert Ramirez alakjában. Ami viszont érdekes, hogy lényegesen kevesebb halhatatlan van összességében a filmben, mint az első részben. Igazából ennyi, a többihez meg meg kell nézni.

Kapitány: Azt fűzném hozzá, hogy az nagyon bosszantó dolog magában Hegylakó világban, hogy nem sikerült egy olyan koherens világot összehozni, mint mondjuk a Star Wars-ban, ahol a részletek azért többnyire összeillenek, és az egyik rész nem rúgja fel a másiknak a tényeit, mint itt. Viszont a Hegylakóban a második, harmadik, negyedik részre, sőt a sorozatra sikerült teljesen összekeverni az alapvető tényeket, amire ez a világ épül. A másik a jutalommal kapcsolatos, hogy az első részben nem mond-ják ki, meg a könyvben is csak utalnak rá, hogy látja az emberek gondolatait, illetve egyfajta megnyugvást hozott a részére. A második részben pedig kimondják, hogy akkor ez a jutalom, hogy visszatérhet, stb. Ez is egy elég komoly logikai bukfenc a filmben.

Homoergaster: Az a helyzet, hogy a második résszel kapcsolatban nekem egyetlen hatalmas nagy problémám van. Az, hogy az első rész trendet teremtett, egy hatalmas kultuszt. A második rész pedig meglévő kultuszokat próbál meglovagolni, nincs önálló kultikus ereje. Ez az egyetlen probléma van vele. Az, hogy a kor miliőjének elvárásait teljesíti, még beleférne, csak nincs egy önálló, energikus gondolata, amire fölépítik. Az pedig nem csak egyszerűen nevetséges - szerintem -, hogy idegen bolygóról jönnek a halhatatlanok, hanem szánalmas is. Ez a fantázia legteljesebb hiányát jelzi. Amikor valamit idegen bolygókkal magyaráznak meg, akkor az illető vagy ámokfutó őrült világjobbító, vagy filmrendező. Tehát hihetetlenül eltolták az egészet ezzel - szerény véleményem szerint -, arról nem is beszélve, hogy hagyományos a zsarnokkép. Az a Katana tábornok, vagy kicsoda, egy szimpla, hagyományos akarnok azon a bolygón. Bemutatják, hogy az utolsó szabad nép összegyűlik, utolsó nagy gyűlés, utána végső támadás, és mindenki meghal. Nulla. "C" kategóriás filmekben van ilyen.

Kapitány: És ezt még Michael Ironside játéka sem tudja ellensúlyozni.

Homoergaster: Így van, pedig ő a hátára veszi a filmet. Zseniálisan alakítja a gonoszt, csodálatos az alakítása, egyszerűen hihetetlen jól játszik. Itt megint úgy jártunk, hogy annak idején kocsmázás előtt megnéztük például azt a részt, amikor bemegy a tárgyalóterembe, és a fickót kinyírja, szétnyitja, ellöki, "és akkor most már én vezetem a céget". A másik kedvencünk természetesen a repülő seggfej, akit TaileS alakított a motoros szemüveggel, és akkor "Van tüzed? Tyúúú"!!... Ezeket a jeleneteket kötelező volt kocsmázás, hétvége, strandolás előtt megnézni, mert ihletet merítettünk belőle. Egy jót lehetett ugrani utána, csak felidézted, hogy "Van tüzed?", és már formátlanul ugrottál a vízbe. De ez nem menti meg a filmet attól, hogy hihetetlenül fantáziátlan. Egyébként nekem az volt a véleményem a második rész premierjekor, hogy - csúnyán mondva - elbaszarintották az egészet. Ahelyett, hogy itt mindenfajta perspektívát próbáltak meg neki adni a jövőbe kitolva, nagyon zseniálisan meg lehetett volna oldani a folytatást... vissza a múltba. És akkor meg lehetett volna magyarázni sokkal jobban, hogy miért vannak halhatatlanok. Például genetikai kisiklással, az ősök háborújával, mindegy, hogy mivel.

Kapitány: Szerintem viszont az, hogy léteznek halhatatlanok egy olyan tény, amit kár magyarázni. Egyszerűen csak vannak.

Homoergaster: Mert magyarázni akarták. Hogy ha már mindenáron magyarázni akarnak, akkor menjenek a múltba, és ott mutassák meg, hogy mi történt, miért vannak.

Kapitány: Igen, viszont az volt a legnagyobb hiba, hogy egyáltalán magyarázni akarták. Hiszen még Ramirez, az egyik legidősebb halhataltan, még őneki se volt róla fogalma. Annyit mondott, hogy miért kel föl a nap. Fölkel és kész. Igazándiból nem kell magyarázni.

Homoergaster: "A csillagok talán csak lyukak az éj szövedékén." - mondja, amikor magyarázza MacLeodnak. Tehát valóban, de ettől még a múltban lehetett volna érzékeltetni a dolgot, hogy valami történt.

Zsadány: Én végül is csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem nem a múltba kellett volna menni, jó volt az a jövőbeli történet, csak fölösleges volt földönkívüliekkel magyarázni, mert végül is a halhatatlanok is születtek. Attól függetlenül, hogy most itt, vagy hol, fölösleges volt bolygatni. Szerintem ez az apokaliptikus világ teljesen jó volt, az egész nekem nagyon tetszett, a világkép, a jövő, stb. Csak az volt, hogy végül is nem kellett volna belemagyarázni ezt a Földön kívüli dolgot. Hanem egyszerűen az, hogy születtek, születtek, és akkor jön egy új generáció halhatatlan, és akkor valahogy ebbe belekavarni. Vagy egy teljesen más főhőst alakított volna, vagy leszármazottat.

TaileS: Igen, meg hogy ha már eleve ilyen kondíciót adnak ennek a halhatatlanságnak, hogy ha egyedül van, akkor halandó marad, akkor szerintem ezt most már így logikusan nem nagyon kéne magyarázni. Tehát teljesen egyetértek Kapitánnyal, hogy ezt nem kéne magyarázni. Vannak, ők így halhatatlanok, ha egy marad belőlük, akkor az megkapja a jutalmat. Nekem viszont ez tetszett benne, ez az egyik dolog, ami tetszett, hogy MacLeod az egy kiégett ember volt. Tehát halhatatlan volt, és ez volt a jutalom, hogy ő meghalhat. Ez szerintem egy nagyon jó szál volt benne, és utána ki is égett, és még a világot is sikerült rossz irányba döntenie. És utána meg visszahozták. "Jobb kiégni, mint elhamvadni" - idézte Kapitány Kurgant. És utána MacLeod-ot is újra optimistává tették, megmentették, és rájöttek hogy a Föld is regenerálódott. Bár igen, lehetett volna tragikus vége. Sokkal szebb, az, aminek tragikus vége van, de nekem ez így tetszett, hogy a halhatatlanok ugyanúgy kiégnek.

Kapitány: Ezzel egy kicsit előbbre szaladok, de ha valaki elolvassa a könyvet, akkor ott kiemelik, hogy a halhatatlanokra általában jellemző volt a kiégettség. Ramirez az már több, mint kétezer éves volt, és igazándiból MacLeodnak, aki még akkor egy fiatal suttyó volt, ez tűnt fel leginkább, hogy Ramirez teljesen ki van égve. Neki már nem számít az, hogy örök életű. Különösebben azon sem lepődött meg, hogy mikor megjelent Kurgan, és nem küzdött végtelenségig az életéért.

Homoergaster: Nekem legjobban Kurgan kiégettsége tetszik. A könyv utal rá, a filmben semmi nem látszik ebből, hogy Kurgan a hosszú évszázadok alatt küzd a benne növekvő sötétséggel, és semmivel. Kurgan a felszínen továbbra is megmarad egy ilyen vidám, lendületesen gonosz senkiházinak, de belül egy sötétséggel küzd, ami terjed benne.

TaileS: Igen, tehát halhatatlanok voltak, de ugyanúgy emberek maradtak. Ezért is kellemetlen, hogy másik bolygóval magyarázták.

Jimmy: Szerintem mehetünk a harmadik részre. Azt kell mondjam, hogy ez a valódi folytatása az első résznek. Innentől kezdve a második rész gyakorlatilag elfelejthető. A film felépítése, tempója lényegében megegyezik az első részével, de talán kevesebb visszaemlékezés van benne. Valahogy összekapták magukat az alkotók, és egy igazán jó, vérbeli Hegylakó-filmet csináltak. Megjelennek benne az első részből megismert helyszínek, MacLeod visszatér a New York-i régiségkereskedésébe, illetve ismét nagyobb szerepet kap a skót felföld. Újat is mutat azonban az első részhez képest, hiszen megjelenik a mágia, legalábbis az illúzió. A jelen eseményeinek forgatókönyve szinte jelenetről-jelenetre ugyanaz. Kane megszáll egy hotelszobában - akárcsak Kurgan - bár itt már szerepet kap egy prostituált is. Van autós-rettegős jelenet is, amikor Connor fogadott fiát ijesztgeti Kane - hasonlóan az első részhez, amikor Brendát kocsikáztatja meg Kurgan. Van benne "találkozás a templomban" rész, bár itt most Kane távozik hamarabb, nem Connor, valamint a távozás módja is különbözik. Sőt, még arra is figyeltek az alkotók, hogy Connor-nak ugyanaz legyen a kocsija, mégpedig egy régi Porsche, bár ez a második részre is elmondható. Aztán van a végső jelenet, amikor Connor és Kane harcol. A különbség itt technikailag annyi, hogy nem kékben, hanem vörösben játszik az egész. Ezek azonban egyáltalán nem negatívumok, elsőre talán fel sem tűnnek. Éppen ezek a jelenetek teszik a Hegylakó filmeket azokká, amik.

Kapitány: Te most leginkább dicsérted a harmadik részt, én viszont inkább azt mondanám, hogy ezzel a résszel nekem végig az volt a bajom, hogy mivel az első két rész sikeres volt, ezért csináltak egy harmadikat is, legyen újra bevétel. Az első rész ötleteit veszik elő, csak sokkal rosszabbul. Nézzük meg például a főgonoszt, hasonlítsuk össze Kurgant Kane-el. Szerintem ég és föld a különbség. Kurgan az egy sötét alak...

Homoergaster: A színész játéka sem ugyanolyan. Tehát ezt emeljük ki, hogy Kurgan meg van formálva. A harmadik rész főgonosza nincs megformálva, gyenge. Egy gonosznak erősnek kell lenni, nem fizikailag gyenge, a szellemi megformálása gyenge. Az egészet a mágiára, a bűvészkedésre alapítják. Szerintem.

Kapitány: Igen, és igazándiból azt mondanám, hogy Kane egy nyálas alak. Kurganhoz képest. A másik dolog, hogy az első részt nagyon vitte a zene a hátán. A Queen zenéje olyan magas szintű, hogy a film hangulatán óriásit dobott. A második, harmadik részben ezek nem jönnek le nekem.

Imblode: És az ami igazán zavaró, hogy az első részből visszatérnek ezek a jelenetek. Tehát a harmadik az inkább egy ilyen "variáció a Hegylakó témára". Amikor visszajönnek ezek a konkrét jelenetek, várná az ember a Queen-hez hasonló színvonalú zenét, és akkor megszólal alatta valami tingli-tangli vacak, akkor érződik ki igazán, hogy mennyivel hulladékabb az első részhez képest.

Homoergaster: Valóban, azt nagyon elfelejtettük mondani, hogy a Queen és személyesen Freddie Mercury hangja nagyon sokat vitt az első részen. És utána az lett ami lett Mercury-val, és hiányzik. Nem is biztos, hogy a folytatásokban vállalta volna ezt az egészet, mert látva a színvonalat... Tehát ott azért, nem véletlenül mondta azt Réz András, hogy ez egy klipfilm. Mert klipszerű volt, egy dinamikus, egy állandó mozgásban lévő, és egy körfolyamatot zárt a film. És a második, harmadik rész nem ilyen. Hiányzik belőlük az a dinamika, amit az ember egy Highlander filmtől vár. És a negyedik résszel még nagyobb probléma van, ugyanebben a kategóriában.

TaileS: Nekem már nem is volt igazából motivációm megnézni a negyediket, de valójában én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Nekem is egy ráadásnak tűnt a harmadik.

Zsadány: A második az tényleg egy ilyen variáció volt, de igazság szerint én, mikor először megnéztem, nekem nem esett le, hogy végül is nem emberek, hanem másik bolygóról jöttek. Nekem inkább egy "másik dimenzió" fílingje volt a dolognak. Igazság szerint én sem tudtam összeilleszteni az első meg a második részt. Szóval nekem tetszett, azzal a kitétellel, hogy gyakorlatilag a történetet nem vettem az első folytatásának. Én, mint egy külön film, úgy néztem meg, és úgy teljesen jó volt.

Itt Homoergaster, Kapitány és Jimmy picit elkalandozott a folytatások általános jellemzőin, és példaként a Star Warst, meg a Harry Pottert hozták fel. Ehhez kapcsolódott TaileS alábbi gondolata:

TaileS: A harmadik részben még a mágia is bejött, mondjuk ezt még inkább elfogadja az ember a halhatatlanokkal kapcsolatban, mint azt, hogy másik bolygóról jöttek, de most így a kettő együtt... hát... nem baj.

Homoergaster: Ezért mondom én azt, hogy a folytatásnak nem a jövőről kellett volna szólnia, hanem a múltban kellett volna mutatnia valamit. Akár egy olyat, hogy még nagyon sok halhatatlan van, és harcolnak, mint egy csatát bemutatni. Mi lett volna abból? Most képzeljünk el egy olyan jelenetet, hogy visszamegy a második vagy a harmadik rész a távoli múltba, és több ezer halhatatlan összecsap egymással, és állandó energialüktetés van a harcmező fölött. Milyen grandiózus dolgokat lehetett volna ebből kihozni!

Kapitány: Igen, és Skóciában kellett volna statisztákat keresni hozzá, akik megfelelő whiskey mennyiség elfogyasztása után akkora lelkesedéssel képesek a csatát lejátszani, hogy kis híján halálos áldozatok vannak a forgatás során, és a stábnak kell őket leinteni, hogy "Figyeljetek, ez csak egy mozi!", mire a statiszták ezt válaszolják: "De mi remekül érezzük magunkat!"

Ezután még szót ejtettünk a negyedik részről, amellyel kapcsolatban megint megoszlottak a vélemények. Jimmy-nek például nagyon tetszett, Kapitány viszont savalta, hogy túl sok halhatatlant sorakoztatnak benne fel, főleg ahhoz képest, hogy az első részből készült könyvben le van írva, hogy MacLeod élete során alig 3-4 halhatatlannal találkozott összesen. András szerint a legnagyobb baj az volt, hogy MacLeod láthatólag megöregedett, ezért hozták be a sorozatból a fiatal Duncant. Zsadány úgy vélekedett, hogy az első film utáni második és harmadik részt nem igazán lehetett összekapcsolni az elsővel. Aztán meg jött a sorozat, és a negyedik film inkább ahhoz kapcsolódik, mint az addigi filmekhez, illetve a második és harmadik rész után már nem lehetett létrehozni egy olyat, ami ezt egységesíti. TaileS pedig megadta a végszót: "Ennyi halhatatlan végleg lerombolta a mítoszt. A számokkal lerombolták a mítoszt."

Ezután kitértünk még bővebben az első részből készült könyvre, amelyről főleg Kapitány beszélt. Megint szóba került egy párhuzam kapcsán a StarWars.

A könyv után Jimmy mesélt még egy keveset az ötödik részről, amiből kiderült, egyáltalán nincs róla jó véleménye - már ami a Hegylakó-vonalat jelenti. Egyébként önmagában nem tartja egy rossz SF filmnek. Egy pár mondat erejéig szóba került a sorozat is, amiben furcsáltuk, hogy vannak gyerek halhatatlanok is, főleg úgy, hogy Kurgan gyerekkorában vált azzá, de még utána 25 éves koráig fejlődött. Ezzel kapcsolatban kicsit elkalandoztunk a valóság érdekességein, mégpedig András elmesélte az úgynevezett romolhatatlanokról szóló történeteket, illetve szóba került a halhatatlanság ókori gyökere - zombik, vámpírok és vérfarkasok felemlegetésével.

A beszélgetést és a rádiófelvételt a 2007-es animációs filmmel zártuk, valamint Jimmy felemlegette, hogy megpróbálta felfűzni az első három részt egy szálra, s megpróbálkozott a második rész kivételével ugyanezt megtenni a többi filmmel - kevés sikerrel. Kimaradt még továbbá a Hegylakó jövője, szintén időhiány miatt nem tudtuk átbeszélni. Azonban Jimmy kiegészítésként otthon rögzítette ezen gondolatait, és a Lidércfény Online-ról ez is letölthető.

Előző oldal Lidércfény HQ