Linktár

Miért sírok

Miért sírok annyi éjszakán,
hiszen meg van mindenem.
„Kincsem, palotám,”
gyermekem, unokám.
Talán, mert lehúz a múlt,
szívem gúzsban,
lelkem üres.
Nem érti ezt senki sem meg.
Mondják, előre nézz,
mert nincs jövő.
De nincs jelen, ha a múlt legyőz.
Emlékek, fájó rémképek
törnek elő,
minél jobban telik az idő.
Bocsájtani talán lehet,
de feledni soha, emberek.
Kinek szíve összetört,
üres,
Társas magányban élni
minek.
Kit elhagytak a szép napok,
kinek nem ragyognak csillagok.
Mosolyog, mert így való,
de lelke tiszta dér és hó.
Ezért sírok oly sok éjszakán,
mert pár jó szóra olvad
a magány.
Szememből nem a könny csorog,
csak a felolvadt jégcsapok.