Őszi álmodozás
Olyan kevés, mi nekem belőled jut,
Nélküled életem a semmibe fut,
Most itt vagy nekem, takar az őszi lomb,
Kíváncsi szem elől szívem bújtatom.
Vágyakozó szemmel nézel most még rám,
Érzem, a gondolatod rég máshol jár,
Rajongó szívem hiszi most még talán,
Szerelmünk pihen az avar paplanán.
Sétálni együtt ősszel az avaron,
Miközben karodba fűzöm a karom,
Sokszor rád nézni rajongva, kedvesen,
Tudni, nem kapom vissza szerelmesen.
Szépet akarok most álmodni veled,
Lelkemmel keresni meg a két szemed,
Őszi szerelem, tán megkésett nagyon,
Mint alma, mely megbújt az őszi avaron.
