VÍzcseppek 27/16 (2006)

A jövő útjai / Novellák (1314 katt) Rohadék
  2010.10.08.

Csütörtök délután zuhogott az eső. A másnapi buli jutott eszébe, ahol senkit sem ismer, felállt, cipőt húzott, ellenőrizte magát a tükörben, esernyőt fogott, és sétálni indult.

Mindjárt az első sarkon egy bosszantó, tarháló részeget rázott le, a harmadiknál hangosan kiabáló cigányok mellett haladt el. A belvárosba érve „zombikkal” találkozott, emberekkel, akik logikátlanul tébláboltak, mindenki útban volt mindenkinek, nem lehetett normálisan haladni. Eszter ezt nem sokáig bírta, meg a bosszantó hangzavart, ami ezzel járt, beállt egy kapualjba, és onnan nézte a tömeget.

A különböző zenei műfajokra behatárolt öltözködésű fiatalok mind-mind megvehetőek. Kemény pénzek vannak olyan ruhákban, amik értelmetlen személyiséget tükröznek. Senkinek sem jött le az egyénisége, minden ruha tucatboltból származik. A párosítások idétlenek, soxor kényelmetlenek, mégse zavar senkit. A fiúk néha gorillának képzelik magukat járás közben, és megfordulnak egy olyan lány után, akiknek feszes nadrágjuk van, csak éppen tízből nyolcnak az úszógumit szorítja, annyira szűk. Itt mindenki kicserélhető. A „lázadók” is. A felvarrók, láncok, kitűzők, hajfestékek, tornacipők, bakancsok - minden darab drága pénzbe került, nem menti fel személytelenségüket sem a ruhájuk, sem a végzettségük a rasszizmus, a figyelmetlenség, a lelkiismeretlenség, a felelőtlenség, és még rengeteg dolog alól.

Előző oldal Rohadék