Messze szállnék...
| Szépirodalom / Versek (1644 katt) | csabi6669 |
| 2014.07.25. |
Göndör fürtjeimen
megcsillan a tündöklő égi fény:
ez a remény.
Én szelíden szállnék
az ég fátyolos fellegébe,
az idő és káprázat erdejébe.
Idegen tájakra repülnék
patakok mezők felett,
beleborzong a zord hegy
s megpihen
a lágyan hulló esőcsepp,
mikor arcomról
csendben földre hull egy könnycsepp.
Messzebb csak én lennék,
de mégis
hív édes múzsám hangja,
befogván fülem,
hisz ott van ő
minden egyes szívverésben.
| Előző oldal | csabi6669 |
| Vélemények a műről (eddig 3 db) | |












