VÍzcseppek 27/6 (2006)
Néhány nappal később a hátsó épület mögé küldte Ottó, összeszedni a szemetet és a kiültetett bokrok közül kitépkedni a gazt. Ez alaposan lekötötte. Mikor már fájt a csuklója, vagy a háta, mindig leült egy kicsit, egyedül volt. Egy ilyen alkalmával halk motoszkálást hallott a csöndben. Először azt hitte, madarak bújkálnak, és magokat szednek. Aztán ecercsak előbukkant egy kifejlett patkány.
- Nahát – csodálkozott Eszter -, ez meg hogy kerül ide?
A lány pici szájára mosoly húzódott. Mozdulatlanságba dermedt, félt, hogy elriasztja az állatkát. A patkány, fekete szemeit mintha megvakargatta volna. Bajszocskája és orrocskája remegett, amint kutakodott, szaglászott valami ehető után. Hirtelen megriadt, és szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal eltűnt.
- Ki van már tépkedve az összes gaz? – kapta rajta Ottó, akit nem látott közeledni. – Hét végére készen kell lennie.
Friderika.
Így nevezte el a patkányt.
