Hajnalon
Fantasy / Versek (1095 katt) | Craz |
2014.03.13. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.
Alszik a csend kint egy fekete sarokban,
ottfelejtett zászló leng elhagyatottan.
Esti nyári szellő suhan a fák lombján,
a holdas égen seprűn repül egy boszorkány.
Csillagok nézik csak magasról csendesen,
fejét leszálláskor beüti rendesen.
- Csillogó csillagok, apró kis csillagok,
mért itten keringtek előttem, hol vagyok?
A seprű kettétört egy sötétlő sziklán,
a boszi már mindent lát, csak triplán.
Lassan hajnalodik a keleti égen,
szalad a vasorrú a fák között serényen.
Rohan, szalad, fut, de elkésett már,
mert keleten felfénylik a napsugár.
- Ó, pusztult volna meg az átkozott,
amikor engem elátkozott!
Előző oldal | Craz |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |