VÍzcseppek 27/3 (2006)
Szeretett volna valakihez menni, hogy ne legyen annyira egyedül. Testvére nem volt; édesanyja, akit úceretett, börtönben ült; apja elutazott valahová egy kurvával, az is valami angoltanárnő. Ezerszer is elátkozta magát, amiért nem ismeri jobban a családját, a rokonait, nevüket, címüket nem tudja.
- Máris megesz a penész, de még csak kora délután van – morogta halkan, magának nem tudott hazudni. – Mi a fenéért akarok minél hamarabb eljönni a munkahelyemről, ha folyton ide lyukadok ki, hogy mérges vagyok és elhagyatott?
