Linktár

Az első kecske

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/1 számában.

– Én még sosem csináltam kecskével!
– Nyugi, nem lesz semmi baj.
– De mi lesz, ha elrontom?
– Ezt nem lehet elrontani.
– Te sokszor csináltad már?
– Persze. Kecskével, kakassal, tehénnel, macskával, mikor mit sikerült szerezni hozzá.
– És mindig ugyanúgy?
– Naná. Nincs nagy különbség egy macska és egy kecske között.
– Így jó lesz? – kérdezte, miközben óvatosan, de eltökélten közelebb húzódott a megkötözött kecskéhez.
– Állj egy kicsit még közelebb hozzá, és próbáld nagyobb erővel, mint egy macskánál, hogy kellőképpen hatoljon a húsba. Látod, ebből a szögből egy erőteljes mozdulattal pont eléred a kecske gé pontját.
– Mi az a gé pont? – vonta össze szemöldökét a lány, mert egy gé pontról már tudott, de gyanús volt, hogy ez nem az.
– Hát a szíve csücskénél a gémóver pont. Ha a kés hegye eléri, a kontaktméreg egy pillanat alatt végez vele.
– Kontaktméreg?
– Nyugi, ötven fok felett azonnal lebomlik.
– Biztos?
– Persze.
– És utána?
– Ha az állat lelke eltávozik, a Másnaposság istene elfogadja az áldozatot, és telíti a kecske húsát vitaminokkal és különféle ásványi anyagokkal, amitől még jobb íze is lesz, nem csak gyógyító hatása.
– Az tök jó! – lelkendezett a lány.
– Este pedig olyan paprikás kecskét főzök belőle, hogy mind a tíz ujjadat megnyalod utána. Sőt, ha malacul eszel, és a kaja lecsöpög a jobb lábad nagyujjára, akkor azt is megnyalod, és úgy már tizenegy.