Ig. Iz. Tib.

Neoprimitív / Írások (1494 katt) anonim88
  2013.12.31.

Az iskola udvarán didergett három fiatalember, akik testnevelés óra után mentek ki a hűvös, tavaszi reggelre, hogy szívjanak egy kis friss levegőt. Ketten egymással szemben álltak, a harmadik közöttük, felülről nézve egy befejezetlen négyzetet alkottak. Így időztek ott, a befejezetlen négyzetben, dideregve, beszélgetve, mikor hősünk megérkezett. A hős megigazította göndör, barna haját, illedelmesen biccentett a fiúknak, majd odalépett hozzájuk, befejezve a befejezetlen négyzetet.

- Láttam, kell ide még egy ember - magyarázta, mikor látta a fiatalok zavart pillantásait.

Körülnézett, mindent rendben talált, elégedetten bólintott, ekkor szólalt meg a csengő. Hősünk elindult a bejárati ajtó felé, de arra azért még időt szakított, hogy vállon veregesse az egyik csodálkozót, majd búcsúzóul még egy finom útmutatással is kedveskedett újdonsült barátainak.

- Aztán... - kezdte feszültségkeltően - tanuljatok! Möhöhöhöhöhöhöhöhöhö.
A srácok zavartan sugdolózni kezdtek.
- Ez ki?
- Nem'tom, azt hittem te ismered!
- Én aztán nem!
- Én sem!

Bement a mosdóba, elővette borotváját, s nekilátott borostája eltávolításának. Dolga végeztével feltűrte kék-fehér csíkos inge ujját, felül kigombolta, éppen csak annyira, hogy gyér mellkas szőre csábítóan kikunkorodjon. Megigazította bozontos, barna szemöldökét, elégedetten elmosolyodott. Mosolya oly gyönyörű volt, oly egyedülálló, amit bármelyik versenyló megirigyelt volna. Megdörzsölte karakteres állát, még egyszer utoljára megcsodálta azt a szépfiút, aki a tükörből bámul rá, mielőtt elhagyta volna a mosdót.

Fekete lakkcipője hangosan kopogott a folyosó kövén, így falta a távolságot.

- Túl sok a ember! Véget ért a első óra! - eszmélt rá. - Hiába, repül a idő, ha a embernek olyan nagyszerű társasága van, mint amilyen nekem. Sebaj! - vonta meg a vállát, hisz tudta, nem történhetett semmi érdekes az elmarasztalt órán, ami eddig még ne történt volna meg. Hiába, aki már hatodik évét tölti a középiskolában - ebből harmadikat ugyan abban az osztályban -, annak nehéz újat mutatni.

- Megéheztem! - jelentette ki a folyosónak Tibi, merthogy így hívták eposzunk főszereplőjét, a teljes s becses neve Igazságos Izom Tibor, az iskola önjelölt védelmezője.

A büfé előtt egy szép, szőke hölgyet pillantott meg, amint kétségbeesetten keresgélt valamit. Tibi azonnal a segítségére sietett.

- Mi a baj, csajszi? - kérdezte. - És hogy szólíthatlak?
- Brigi vagyok, s nagy az én gondom! Volt nálam egy kétezres, egész héti kajapénzem, de elhagytam, így csak ez az egy almám van tízóraira - magyarázta a kis, zöld almára mutatva.

Tibi emberfeletti helyzetfelmérő-, és megfigyelőképességének hála azonnal megtalálta a legfőbb gyanúsítottat.

- Azt hiszem, tudom, ki lopta el a pénzed! - jelentette ki határozottan, ahogy az éppen vásárló fiatalemberre pillantott, aki két ezressel fizetett.
- Ellopni? Mi? Szó sem volt... - de Tibi már rá se hederített Brigire, tudta, egy ilyen aranyos és kedves lány sosem vádolna meg senkit ilyen galádsággal, még akkor se, ha e miatt éhen marad. Brigi szerencséjére hősünk tökéletesen megértette a helyzetet, és anélkül is cselekedett, hogy a lányra kényszerítené a kérés terhét.

Keményen megragadta a tolvaj grabancát, olyan erősen vágva az oszlopnak, hogy az menten elejtette a két kakaós csigáját, s az üdítőjét.

- Te rohadék, elloptad szegény lány pénzét! Miattad fog éhezni az elkövetkező napokban! Hogy tudsz majd így tükörbe nézni, mi? - Tibi szavaiból keményen zengett az igazság.
- Mi? Nem tudom, miről beszélsz! - mentegetőzött kétségbeesetten a vézna elsős. - Én nem loptam el senkitől semmit!
- Möhö, engem akarsz te hülyére venni? Möhöhhö! Azt hiszed, elhiszem, puszta véletlen, hogy ő elhagyott egy kétezrest, te pedig éppen kétezer forinttal fizettél? Ráadásul pont előtte?
- Várj! Én KÉT ezressel fizettem, tehát ez már önmagában bizonyíték!

Igazságos Izom Tibor a fiú pólója nyakát szorítva elgondolkodott. Keményen dolgoztak a fogaskerekek, szinte hallani lehetett a kattogásukat. Lassan kezdett megfájdulni a feje, ezért gyorsan abbahagyta a folyamatot.

- Ááá! Ügyes próbálkozás volt, de ezzel nem győzhetsz le! Möhöhö! - ahogy az várható volt, hősünk átlátott ellenfele aljas trükkjén! Tibi kemény ökölcsapásokkal tanította meg a gazfickót a jó modorra. Két, szintén elsősnek tűnő fiú rohant oda hozzájuk éppen akkor, mikor jobb karja már fáradni kezdett.

- Hé! Te! Megőrültél!? Mégis mi a fenét csinálsz? - kiáltotta egyikük holt sápadtan, mikor meglátta barátja véres arcát.
- Á, erősítés? Mik vagytok ti? Valami banda? - Tibi először kicsit megrettent a hirtelen létszámfölénybe kerülő ellenfelétől, ám mikor ráeszmélt, két keze van, már semmi sem állíthatta meg. Valósággal záporoztak az ökölcsapások, melyek nevelő célzatát senki sem tagadhatta.

A három bandita elterült a földön, egyikük még sírva is fakadt.

- Azelőtt kellett vóna pityeregni, mielőtt lopásra vetemedtél vóna! - oktatta ki az igazság felkent védelmezője. A kakaós csigára pillantott. - Egészen megéheztem, amíg az igazságot szolgáltam! Megérdemlem!
Felvette, kivette a közepét, elfogyasztotta, a többit undorodva a kukába dobta.
- A széle mindig száraz, és kevés rajta a csoki - magyarázta Briginek, aki holtsápadt tekintettel meredt az előtte heverő gólyákra. - Ne félj! - nyugtatta Tibi. - Soha többet nem fognak lopni senkitől.

Közelebb lépett Brigihez, rámosolygott, s beleharapott a lány almájába, közben valami kacsintás félét csinált.
- Nyam-nyam! Finom! - mondta csábos vigyorával, amit még a kirepkedő almadarabok sem csúfítottak.

Brigi undorodva nézett a kezébe nyomott, megrágott gyümölcsre, s egy fájdalmas sóhajtással nyugtázta a történteket.

Tibi kihúzta magát, megfeszítette izmait, s egyenes háttal, peckesen, erőember pózban távozott az elégedettséget adó gondolattal.

Az igazság ismét győzedelmeskedett!

Előző oldal anonim88
Vélemények a műről (eddig 1 db)