Nosztalgikus történetek - A golyóstoll

Szépirodalom / Novellák (1153 katt) Kétvirág
  2013.09.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/9 számában.

Sokan és sokszor mondták már rám, hogy "kötélből vannak az idegeim", és megingathatatlan a nyugalmam. Addig-addig mondogatták, hogy végül már én magam is elhittem. Aztán, egy ősz elei napon bebizonyosodott az ellenkezője.

Egyetemi éveim elején jártam, alighanem a másodévet kezdhettem épp. Álldogáltam az öreg épület félhomályos folyosóján, és bőszen körmöltem a csoportbeosztásomat. Meg a ZH-k előrelátható időpontjait. Hogy mindezek közben az agyam még mi mindennel lehetett elfoglalva, azt mondjuk, jobb nem bolygatni. Annál is inkább, mert én magam sem tudtam. Vagy legalábbis nem túl pontosan. (Szerencsére.) Elég az hozzá, hogy a fejem jól elzakatolt magában, a szemem a kiírást fürkészte, a kezem pedig egy fehér golyóstollat vezetett föl-alá egy füzetlapon.

Egészen addig, ameddig az egy hirtelen mozdulatnál ki nem csúszott belőle. Hipnotizáltan bámultam a földre hulló íróeszköz után. Amikor azonban diszkrét csattanással elérte a járólapot, a hang úgy hatott rám, akár egy ágyúlövés: helyből mintegy három métert ugrottam fölfelé és oldalra is. Azt hiszem, még sikítottam is hozzá.

Szerencsémre senki nem látta e ténykedésemet, én pedig még jó sokáig gurgulázva nevettem az eseten. Felszabadultan és megkönnyebbülten nevettem: már nem én voltam a "mindig nyugodt lány", legalábbis magam előtt nem kellett már minden áron holt nyugalmat színlelnem.

Azóta is csak mosolygok, ha a jó idegemet dicsőíti valaki:

- No hiszen, ha tudná...

Előző oldal Kétvirág