Hányszor?

Szépirodalom / Élet-halál (1231 katt) bel corma
  2013.09.19.

Álmosan könyökölök a vonat nyitott ablakánál, és ajkamon halvány mosollyal élvezem az elsuhanó táj látványát. Színek, hangok, illatok... Hirtelen érdekes gondolataim támadnak… Talán csak fikciók, talán egy író hóbortos álmai csupán, mégis… Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntök, hogy szabad utat engedek nekik…

Vajon hányszor gyönyörködtem már „ugyanúgy” a virágzó akácfák ártatlan színeiben? Hányszor szívtam már magamba az olajfák édes illatát „éppen” úgy, ahogyan most? Talán nem is akácok, vagy olajfák voltak… Lehettek azok rikító színű narancsligetek, vagy épp fűszeres illatú kávéültetvények… Vajon sokszor éltem már ezen a vidéken, vagy… bárhol máshol a földön? Milyen lehetett előző létezésem? Lehet, hogy a kéklő óceánok sós páráját itta magába testem minden sejtje? Akkor vajon mi idézte fel bennem gyermekkorom édes emlékeit? Talán a hűvös tengeri szellő könnyed érintése… Vagy talán…

Lehetséges, hogy nem is emberként léteztem? Talán egy távoli univerzum furcsa szülötte voltam. Talán egy olyan világban éltem, amely sokkalta békésebb hely, mint a föld… Lehet, hogy hírből sem ismerik a gyűlöletet, a haragot, vagy a féltékenységet. Nincs éhezés, betegségek, háborúk… Áh, csak álmodozom, viszont…

A földi lét valóban nehéz próbatétel. Az út hosszú és fájdalommal teli. Könnyek szegélyezik a mezsgyét, amelyen járunk, de… időnként, azért akadnak szép pillanatai is. Olykor nagyon szépek!

Előző oldal bel corma