A Pestilence együttes 1-2 albuma

Külvilág / Zenebona (1378 katt) Homoergaster
  2013.08.26.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/8 számában.

Szubjektív beszámoló egy kultikus zenei élményről

A Pestilence nevű zeng-e?, egy fontos kulturális tényező volt az életemben anno, a 90-es évek elején. A címben azért csak az első két lemezt adom meg, mert bár volt több is, reám a legmélyebb benyomást ez a kettő tette. Abban a miliőben csakis a legerőteljesebb, legintenzívebb zenei anyagokat fogadtam be. Az egyik zászlóshajó kétségtelenül ez a muzsika volt. A legendás Holland négyes első produkciója, melynek a címe: Malleus Maleficarum számomra az örök dühös trash, death-es felhangokkal. A kettesen: Consuming impulse, az elsőhöz képest keményedik a muzsika. Míg a Malleuson van valamiféle felvezetés, a Consuming az első mp-től kezdve mélyvíz. Végig hadarós, rongálós a stílus. Semmi intro, semmi nyitány, hanem azonnal ratatata.

A korra, melyben napvilágot láttak ezen albumok, ez egyáltalán nem jellemző. Éppen ellenkezőleg, pont a fordítottja a megfigyelhető trend. Bármelyik akkortájt feltűnt csapat ebben a műfajban egy kemény, zúzós indítás után erodálódik, és lassan vagy gyorsan lágyulni kezd. Az akkori Metal Hammer-béli interjúkban általában azt nyilatkozzák erről, hogy a banda összetettebb, igényesebb zenét játszik, fejlődik. Nem tudom, mások hogyan, de én erről kissé másként vélekedek. Azt gondolom, hogy a többség az első, max. második lemez okán szerette meg a bandákat. Persze az, hogy a zenekar tagjai megtanulnak a hangszeren játszani, nem kellene feltétlenül jelentse azt, hogy a zenéjük hallgathatatlan művészkedéssé válik. Az azonban tény, hogy a zene ősereje, lendülete fokozatosan eltűnik. Nem kivétel ez alól a Pestilence sem, noha ők a Consuming-on, szemben a trenddel, keményednek. Persze aztán őket is eléri a hullám. Erre a hígulásra a kedvenc példám a Kreator. A Pleasure to kill c. lemezük markáns trash metal, amely igazi göröngyös zene. Ez később sárrá válik.

A Pestilence együttes 1-es lemezével úgy találkoztam, hogy Bocskay Csaba megvette műsoros kazettán, BP-en. Ez közvetlenül a CD korszak előtt volt. Ekkor a zenék terjedését nem az internet, hanem a műsoros kazetták másolási sebessége határozta meg, ami rendszerint valós idejű volt. Ez volt azonban az az időszak, amikor a fénykorukat élték az olyan ikerkazettás magnók, melyekben volt speed dubbing funkció. Nos, én a Csabától vettem át az első két Pestilence albumot egy 90 perces TDK kazettára. Hamar a kedvenceimmé váltak és legfontosabb vigaszaimmá. Akkoriban 3 műszakban dolgoztam. A délutános és éjszakás műszakok perspektívátlanságát csak az érti, aki már próbálta. Ebben a miliőben, a hajnali fél 3-as mutató állásnál, a Pestilence zenéje ízletes, erőt adó kultursziget volt. Nem voltam álmos! Jókedvű voltam! Természetesen akkoriban még nem léteztek mp3 lejátszók. Walkmanen hallgattam oda-vissza a 90-est. Hazafelé tekerve a hajnali háztetők felett csak az én fülemben dörömbölt a Consuming üvegtörő, asztallaphasogató világvége robaja. Ha az igen tisztelt olvasó azt kéri tőlem, ugyan soroljak már fel pár kedvenc Pestilence dalt, nyugodt lélekkel azt felelhetem: az első kettő full! Persze azért akad legkedvesebb, íme:

A Malleusról:
Osculum Infame
Systematic Instruction
Extreme Unction

A Consumingról:
Dehydrated
The Trauma
Echoes of Death
Chronic Infection
Deify Thy Master

De ez csak hirtelen kurtán-furcsán kiragadott egyveleg. Mint már jeleztem, a Pestilence első két lemeze totál a kedvencem.

A Malleus utolsó előtti témája nekem mindig introszerű, el tudnám képzelni a lemez elején is. Persze ez mégis így optimális, a végén. Miután a csapat sikeresen megtúráztatta a hallójáratokat, hirtelen egy karcos gitártéma simogatja az ember idegrendszerét. Ez megvallom, annyira tetszik, hogy külön is szoktam hallgatni. Ez a motívum a Consuming lemezen is megvan. Ennek az anyagnak a hangzása az elsőhöz képest lepukkantabb, roncsolóbb. A vokál is grind-death-esebb, mintha egy nagy adag fagyit evett volna Martin van Drunen a felvétel előtt. A nyivákolósra hallgatott műsoros kazettáknak leáldozott, beköszöntött a CD-kor. Nekem csak a Consuming-et sikerült az első körben megvenni súlyos ezrekért. A Malleus csak álom maradt egészen az empéhárom forradalomig.

Végezetül egy figyelmeztetés: mind a két lemez ritmikailag életellenes, ezért csak egészségeseknek és elszánt metalosoknak ajánlott a folyamatos hallgatásuk. Az élmény maradandó kulturális sokk. Könnyű függésbe kerülni.

Track-lista, Malleus maleficarum:

Malleus Maleficarum/Antropomorphia - 4:12
Parricide - 3:47
Subordinate to the Domination - 4:17
Extreme Unction - 1:29
Commandments - 5:17
Chemo Therapy - 4:48
Bacterial Surgery - 5:04
Cycle of Existence - 3:17
Osculum Infame - 1:52
Systematic Instruction - 4:08


Track lista, Consuming Impulse:

Dehydrated - 3:08
The Process of
Suffocation - 2:41
Suspended Animation - 3:28
The Trauma - 3:20
Chronic Infection - 3:57
Out of the Body - 4:39
Echoes of Death - 4:16
Deify Thy Master - 4:53
Proliferous Souls - 2:08
Reduced to Ashes - 4:53

Előző oldal Homoergaster