Zombi vagy élőhalott? - Veszélyben

Horror / Novellák (1400 katt) nemethhedi
  2013.07.28.

Mindenki elkezdett rohanni, sikoltozni. Csak egy kis csapat maradt a helyén, akik sokkot kaptak, nem tudtak már elmenekülni. Ők megfertőződtek.

- Anna, mi a frász? Nagyon bele se gondoltunk, hogy ez tényleg megtörténik! - ordítottam.
- Tudom, de már mindegy, irány a metró, ott biztosan lesz búvóhely.
- Ne, menjünk az iskolai büfébe kajáért és táskáért! Utána Hervis, tudod, ott kaphatunk fegyvert.
- Igazad van, siessünk!

Összeszedtük az osztályt és elindultunk a városba, nem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt gondoltuk. Az utca tele volt zombikkal, és a konyhakés, amit az ebédlőből szereztünk, nem igazán volt hasznos. Rohantunk, ahogy tudtunk. Egy-kettőnket elkaptak, valaki lemaradt. De ez sajnos benne van a pakliban. Bent voltunk a központban.

- Rendben, emberek, néhányan menjetek a buszmegállóba, törjétek fel egy jármű zárát, akiknek táskája van, menjen ruha vagy élelmiszer boltba. Laura, Anna, ti velem jöttök, mi megyünk a fegyverekért - szóltam.

Mindenki elindult a maga dolgára. Mi a malomba mentünk, a második emeleten volt a Hervis. Lopakodva indultunk el, lassan fel is értünk. Pechünkre egy másik fosztogató csapat is ott volt.

- Takarodjatok innen taknyosok! - mondta az egyik férfi.
- Miért is?
- Mert mi voltunk itt előbb!
- "Mert mi voltunk itt előbb!" És mi vagyunk a taknyosok? Osszuk el a fegyvereket, és megy mindenkim ahova akar.
- Hehh, ne parancsolgass, hülyegyerek! Kapjátok el! - erre a többi társa megpróbált minket elkapni. Mázli, hogy a lányok mozgékonyabbak.

Én egy polchoz rohantam, ami tele volt töltött pisztollyal, lekaptam egyet és rászegeztem a vezérükre.

- Mindenki maradjon, ahol van! Anna, Laura, gyertek ide!
- Nem lehet igaz, egy kis barom szorított minket sarokba!
- Lányok, pakoljátok tele a táskátokat, a többi fegyvert meg tegyétek tönkre. Ha csak...
- Ha csak mi? - kérdezte Anna.
- Nem csatlakoznak a csoporthoz? - fordultam ismét a bandához.
- Milyen csoport? Hárman vagytok!
- Az osztályunkkal vagyunk, csak szétváltunk.
- Akkor rendben, megadjuk magunkat.
- Helyes, a csapat biztosan vár már minket.

Elindultunk vissza. Igazam volt, a többiek már ott voltak.

- Hoztuk a fegyvereket, és néhány új tagot.
- Nem érdekel, majd a buszon beszámoltok róla, de most induljunk, mert jönnek a holtak!
Felszálltunk a járműre és megkértük az egyik felnőttet, hogy vezessen ő.
- A metróhoz megyünk.
Egy óra után meg is érkeztünk. Berohantunk az épületbe, és leültünk a bútoroknál.
- Mindenkinek meglesz, hogy mi a feladata - kezdtem el a szónoklatot. - Én felelek azért, hogy biztonságosan és rendben menjenek a dolgok! És...
- Miért te leszel a főnök? - szólt közbe az egyik lány, aki évek óta utált engem.
- Muszáj ebben helyzetben is ilyennek len...
- Mi bajod van? Nesze neked csoportvezető, ilyen béná... - ekkor elharapta a torkát a mögötte bejövő zombi.
Őt követte még legalább 20 társa.
- Mindenki! Fel az emelvényekre! (Ezek a bizonyos emelvények polcokra hasonlítottak, csak 15 méter magasan voltak.)

Felmásztunk. Onnan kellett lövöldöznünk, hogy eltüntessük az élőholtakat.

Folyt. köv.

A következő részben kiűzzük a zombikat és kialakítjuk az épületet zombi biztosra.

Előző oldal nemethhedi
Vélemények a műről (eddig 3 db)