H, mint Hős - 1. Fejezet
1. Fejezet: Mítosz
Az autó a viharos záporban kormányozhatatlanná válik, és kicsúszva a sávból a szembeesőbe kerül, megfékezhetetlenül száguldva egy piros kis kocsi felé. A járműben ülő nő rémülten rángatta a kormányt, de mintha az nem is az autóhoz kapcsolódott volna. A vízen a kerekek akaratlanul csúsztak, és a másik járműben a fiatal pár ekkor vette észre a csikorgó gépet feléjük haladni. Hiába fékeztek, a gumik megálltak, de az autó nem. A vizes úton az automobil továbbhaladt pontosan a másik felé.
A kék autóban a nő becsukta a szemét és a kezével védte az arcát, miközben sikoltott a félelemtől. Érzett egy kis rázkódást, majd könnyű lett minden. A kocsi nem nyikorgott és nem volt ütközés. A szemeit lassan résnyire nyitotta ki, látta, hogy a levegőben van a járművel. Halála pillanatának vélte ezt. Mikor oldalra nézett, fehérséget pillantott meg. Valakit…
A szemeit teljesen kinyitotta, és észrevette, hogy a kocsija repül az út mellé, de oldalt egy ember látszott, valakinek a felsőteste az esőben. Mikor a becsapódást várta, a gép finoman a földre került, és ő egy pillanatra még látta a fehér ruhát és köpenyt, de mire a kilincshez nyúlt, az alak eltűnt.
A pár a másik autóból rohant hozzá segíteni, és kérdezték mi történt, hisz amikor utoljára látták, az autója feléjük száguldott, majd a levegőbe emelkedett és mikor megálltak, a kocsi már az út szélén volt sértetlenül. A nő nem tudott válaszolni.
A fáradt fiatal levette a sapkáját és letörölte az izzadtságot a homlokáról. A borús égen meg-megjelenő napra nézett, ami küzdve bújt elő a szürke felhők árnyékából. Sóhajtva ragadta meg a zsákot és indult vissza a gátra, hogy tovább pakoljon.
Tömegével tettek így mások is, akik jóindulatból vagy saját otthonuk védelméből dolgoztak a gáton, hogy az felfogja az esős napok miatt áradni készülő folyót. A zsákot ledobva kifújta magát és indult vissza. Pár percre kezdtek az emberek összegyűlni, hogy a vezetőjük elmondja, hogyan is állnak. Az emberek fáradtak voltak és volt köztük olyan, aki tegnap délután óta itt volt. Ő is egy volt közülük, és azóta csak pár falatot evett, de nem aludt egy kicsit sem.
Ezek az emberek nem kockáztathattak, a házaik és mindenük, amiért megdolgoztak, az itt volt. A várost mindenképpen meg akarták védeni. Bármi áron. Örömmel hallották, hogy nemsokára katonák érkeznek és azok is segítenek, de elkeserítette őket a hír, hogy egy szomszédos városban a víz már mindent elmosott.
Meghallgatva mindent a tömeg fordult vissza, amikor a szél megváltozott és egy fehér vonal száguldott el a gát felett. Olyan erővel, hogy a szél lekapta a sapkákat az emberekről és peregve vitte magával a papírokat és könnyebb ruhákat.
Mintha egy orkán erejű szélvihar lett volna, de csak egyetlen széllökés volt. A tömeg zavartan kapott a repülő dolgok iránt vagy a szemükhöz, amibe homok repült. Köhögve és fuldokolva kérdezték egymást, mi lehetett ez. A fiatal férfi a szemeit dörzsölve nézett fel és döbbenten mutatott a gátra.
A gát fel volt már emelve, több tonnányi föld és kő alkotta, és nem volt folyó, ami áttört volna ezen. A város polgármestere úgy írta le, hogy égi áldás és mennyei csoda, de senki se tudta pontosan, mi volt az.
A szomszédos városban a víz már mellig ért. Családok vitték zacskóban az értékeiket és könnyezve nézték a házukat eltűnni a barnás folyamban. A főtér, ami mindig a város lelke volt és amerre megannyian jártak, ott most teljesen kihalt. Az égről az alak hangtalanul érkezett meg és vízszintesen lebegett a folyó vízével szemben.
Keze finoman érintette a vizet, hullámokat keltve, azok oly aprók voltak, hogy hamar eltűntek az állandóan mozgó felszínen. A fehér kesztyűs kéz ujjai tovább táncoltak a vízen, ami lassan forrni kezdett a kéz körül. A buborékok egyre hevesebben ugortak fel és a hőség egyre nagyobb lett, ahogy a csónakon járók látták a várostéren a hatalmas gőzt felemelkedni.
A másik kéz az égbe emelkedett és ökölbe szorult. Ütéssel csapódott a vízbe, de nem csak az, hanem a hatalmas forróság is elsöprő erővel változtatta a vizet gőzzé.
A folyó vize hamar a levegőbe került, és ott forogni kezdett, akár egy víztölcsér. A tömeg döbbenten nézte a természetfeletti eseményt. Lassan a vízszint apadni kezdett és a tölcsér emelkedni. Mikor a víz szinte már alig ért bokáig, a tölcsér szétrobbant a levegőben és hűs páraként repült szét. Olyan messze, hogy még a folyó másik oldalán is érezték.
A meteorológusok megannyi tudományos magyarázatot hoztak fel a furcsa eseményre, de a város lakói, akik aznap ott voltak, azt állítják, hogy volt valaki a tölcsérben. Valaki mozgott. Fehér volt, akár egy angyal.
A bankban fáradt emberek nézték a kijelzőt, ami lassan váltott számokat. Páran mérgesen hajtogatták a papírjaikat és nézték meg újra és újra a számokat várva, hogy végre sorra kerüljenek. Néhányan sóhajtottak mindig, amikor nem őket szólították. Az egyik nő egy türelmét vesztett hatalmas középkorú férfinek válaszolgatott, de az inkább üvöltözött miközben már a nyálát folyatta. A nő biztos volt benne, hogy ennél rosszabb nem lehet már, így nagy levegőt véve próbált higgadt hangnemben válaszolni az érdeklődőnek.
Az idősebb férfi ekkor toppant be fején egy maszkkal és már a belépésekkor megütötte a biztonsági őrt, aki a falnak csapódva eszméletét vesztette. Bankrablást ordibált, s közben kivette a fegyverét a zsebéből és a másik kezében lévő zacskót emelte fel. A tömeg sikoltozva zuhant a földre és a nő már a riasztót nyomta meg majd a parancs szerint a kezét a levegőbe emelte.
A rabló büszkén látta, hogy minden a terve szerint alakul így fegyverét a nőre emelte, de amikor rácélzott, a fegyver hirtelen eltűnt. Döbbenten nézett körbe és a szobában a papírokat egy viharos szél felpergette, mindenfelé azok voltak, majd valami mellkason ütötte és ő az üvegfalon át távozott neki a saját kocsija oldalának, ami behorpadt az ütéstől. Mikor a szemeit kinyitotta, a csuklói össze voltak kötve a bokájával, azzal a bevásárlószatyorral, amit ő maga hozott. Pár szót akart kinyögni, majd eszméletlenül a földre esett.
A bank kamerafelvételein nem láttak semmit. Az ajtó kinyílt és egy nagyon erős vihar megforgatta a rablót, kilökve a kezéből a fegyvert. A káoszban szinte semmit sem lehetett látni. A férfit a szél kicsapta a helyről és utána a viharos természeti jelenség semmivé vált. Sokan a szürke felvételen látható elmosódást egy szellemnek vélték. Egy volt dolgozó lelkének.
Az újságok teli lettek rejtélyes eseményekkel:
Egy panelházban tüzet ismeretlen forrású hirtelen fagy fojtja el.
Focidrukkerek közti verekedésnél a kések és viperák rejtélyesen a falban kötnek ki.
Két fiatalt találnak megkötözve miután azok megpróbálták az osztálytársnőjüket megerőszakolni, a lány nem látott semmit.
A villamos rejtélyesen megállt a semmitől, amikor egy autó a sínekre csúszott.
Angyal vigyázna ránk?
A férfi nagyot nyel a kávéból és a fehér bögrét leteszi, az újságokra, majd mosolyogni kezd kedvesen látva a cikkeket, mert ez… csak a kezdet.