Lélektani törvények, a jelenlét állapota
Ha jó érzésed van, akkor könnyen függővé válhatsz tőle, mert a jó érzések feledtetik a problémáidat, vagyis elterelik a figyelmedet róluk, így nem kell velük szembenézned. Előfordulhat olyan, hogy valóságos megváltást kezdesz látni valakiben, vagy abban a dologban, amit Ő képvisel. (Lásd például az énekesek rajongóit.) De "beleszerethetsz" akár egy tevékenységbe is, legyen az káros, vagy hasznos. Ennek a hátterében általában egyfajta "menekülés" van, olyan, mint a narkó.
Ám ugyanez a helyzet akkor is, ha negatív érzéseid vannak. Ebben az esetben talán még könnyebben válhatsz függővé, mert minél jobban elítélsz valakit, annál inkább foglalkoztatni kezd majd az illető. (Ha népcsoportról van szó, akkor ugyanez a helyzet.)
Így sem kell szembenézned az egyéni gondjaiddal, hanem kivetíthetsz minden negatívumot másokra. Ez akkor is így működik, ha a hitedben, vagy előítéleteidben van valamennyi igazság. Az elméd valósággal keresni fogja a másokkal kapcsolatos kellemetlen érzéseket. Így alakul ki a depresszió, a rasszizmus és a kényszeres szenvedés, vagy az ellenségeskedés.
Ezek aztán idővel beépülnek a pszichédbe, és az úgynevezett személyiséged részét képezik majd. Talán láttál már olyan embert, aki szinte megszállottan szeret panaszkodni, vagy szidalmazni másokat. Valósággal szüksége van erre.
Alapszabály, hogy a negatív érzelmektől való megszabaduláshoz, (már ha meg akarsz tőlük szabadulni), csak rajtuk keresztül vezethet az út! Vagyis nem menekülnöd kell a kellemetlen emóciók elől, elfelejteni, elfojtani őket, hanem át kell élned ezeket az érzelmeket, hagyni kell, hogy megnyilvánuljanak!
Csak így történhet meg a "feloldódás", de nagyon fontos, hogy az átélésben megfelelő erősségű éber figyelemnek kell lennie! Vagyis úgy kell az érzelmeket átélni, hogy kerülni kell velük az azonosulást: érzed őket, de mégsem irányítanak. Hozzád tartoznak, de mégis függetlenek tőled. Ez a látszólagos ellentmondást "jelenlétnek" nevezik.
A jelenlét nem más, mint a színtiszta tudatosság. Amikor nem az ösztönök, az elfojtott érzelmek és a programszerű gondolati reflexek irányítanak téged, hanem Te vagy az, aki megfigyeled, ezáltal feloldod azokat! Ekkor nem gépies "robotember" vagy, hanem egy tudatos lény. Ez az állapot manapság még igen ritka. Ritka az egyéneknél, de a társadalmakban még inkább az!
A jelenlét állapota azonban létezik, persze be kell gyakorolni. Ez nem egy misztikus dolog, de más megérteni, és más átélni, mivel ez egy lelki tapasztalat. Elmagyarázni csak annak kell, aki még sosem élte át, egy pillanatra sem. Mert el lehet valamilyen szinten magyarázni, de tudni kell, hogy a logikus megértés csak egy iránytűt jelent, egy imitációt. Az még nem maga az élmény! Ám ha sokáig "imitálod" különböző mentális gyakorlatok segítségével, akkor egyszer csak megérkezik a valódi hatás, amihez már kétség sem férhet.
Ha ez megtörténik, akkor meglelted a "kaput". Ezt a kaput aztán sokszor el fogod veszteni, de mindig visszatérsz majd hozzá, újra és újra. Erőt merítesz belőle, és megindul a fejlődés. Egyre több dolgot értesz meg önmagaddal és másokkal kapcsolatban, és könnyen megtörténhet, hogy előbb-utóbb végleg "hazatalálsz". Persze ez valószínűleg igen hosszú időt vesz majd igénybe.
Ha viszont már megtaláltad a "kaput", az egy ragyogó eredmény, de ne hidd, hogy ettől már be is értél a célba! Hosszú út vár még rád, de legalább tudod, merre kell menni, és ez teljesen független a vallásoktól, ideológiáktól, neveléstől, mások véleményétől, tapasztalatoktól, tanultaktól, és a többi…
Ennyi bevezető után pedig nézzük meg, mi is az a "jelenlét" állapot.
A jelenlét állapot, a pillanat intenzív átélését, a "lét" átélését jelenti, ami mentes a visszatérő, reflexszerűen működő gondolati és érzelmi sémáktól.
Ilyenkor kívül kerülsz az elméden. Előfordulhat, hogy egy időre (általában igen rövid időre) teljesen leállnak a gondolataid, de az is megeshet, hogy gondolkodsz tovább, ám ugyanakkor "megfigyelő" is vagy, vagyis "kívülállóként" tekintesz a saját elmédre és reakcióidra.
Ilyenkor a jelen pillanatát igen intenzíven éled át, nem létezik semmi más a világon. A múlt és a jövő képzelt árnyai nem háborgatnak, és erősen éled át a saját lényed középpontját.
A gondolatok, érzelmek és a belőlük felépülő ego a lényed perifériáján vannak. A legtöbb ember még sajnos csak ezt a réteget ismeri, ezzel azonosul. Észre sem veszik, de a saját programozott elméjüknek a rabszolgái. Tele vannak előítéletekkel, fájdalmakkal, hazugságokkal, félelmekkel, csalódásokkal, kudarcokkal, reménytelenséggel, bosszúságokkal. Van, aki még azt sem veszi észre, ha süt a nap.
A jelenlét állapotában visszatérsz a "magba", lényed belső rétegébe! Ez olyan, mint egy hazatalálás. Minél jobban elmélyíted ezt az állapotot, annál inkább feloldod a "perifériát", tehát az ott lévő gondolati és érzelmi reflexeket. Megszűnik a bűn és a bűnhődés, robotszerűen működő "rabszolga" helyett szabaddá válsz.
Ezt nyújtja neked, ennek az állapotnak az elmélyítése.
Vége
