MORGOTH

Külvilág / Zenebona (1826 katt) Homoergaster
  2013.04.12.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/3 számában.

Kapitány javaslatára ragadtam bele a billentyűzetbe, hogy a Morgoth-ról irkáljak. Azt mondta, hogy illik a tervbe vett főtémához, az orkokhoz, mivel hogyan az ő parancsnokuk, führerük, vagy mijük volt a gyűrűkúrában. Rendicsek, légyen hát!

Azzal kezdeném, hogy ha valaki azt találja nekem mondani, hogy - MORGOTH! - csak így bele a képembe, akkor bizony nem az ékszerkergetés jut eszembe, hanem egy német death-metal banda. Az ő nevük a Morgoth. A zenekarnak több albumát ismerem, de a máig legfontosabb kétségkívül az a maxijuk, amit először hallottam. A The Eternal Fall vérgőzös, telivér death, súlyos sokkélmény a gyanútlanoknak. A borító hasonlóan kellemes. És akkor hát következzen a történetem, hogyan találkoztam a Morgoth együttessel:

1990. szeptember 16-a vasárnap volt. Ezt onnan tudom ilyen jól, mivel másnap, szep. 17-én láttam élőben a világot jelentő deszkákon a csapatot, az OBITUARY előzenekaraként. Kezdjük az elején!

Tehát ezen a szeptemberi vasárnapon a városi strand akkori körbrűgjében dekkoltunk páran, cimborák. Emlékezetem szerint, amikor a Bocskay Csaba érdeklődni kezdett, hogy ki jön velünk holnap Pestre koncertre, mindenki kiakadt. Hétfőn! Igen, hétfőn! Ha egyszer most jön az Obituary, akkor hétfőn! Gyorsan hozzáteszem, hogy akkor még nem nagyon volt ismert a floridai csapat. Úgyszólván semennyire. Mi is csak az első lemezüket hallottuk, azt sem teljesen. Csabának megvolt kaka minőségű felvételen a Slowly we roth, de nem az egész lemez. Már abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nála belehallgattam. Így rendelkeztem kellő előképpel, hogy mire is vállalkoztam. Mert hogy a kocka el volt vetve.

Kértem a munkahelyemen két nap szabadnapot a jeles eseményre. Azzal számoltam, hogy a 0 órás postavonattal indulva, csak másnap délelőtt érünk haza. Akkor meg már munkába indulni késő, különben is egy ilyen túra után köll némi pihenő. Szóval Csaba révén már képben voltam. Ő nagyon lelkesen nyüstölte azt a kazettát, amin a felvétel volt. Miután megállapítottuk, hogy senki nem jön, lehúztuk a rolót. Az eset nem szegte kedvünk, számítottunk rá. Másnap kora reggel a vonaton kattogva, tadum-tadumozva, zötyögve, röhögve, nem is bántuk. A nyugati PU-on Qinca - becsületes polgári nevén: Dongó Ferenc - várt minket. Ő vette meg nekünk elővételben a jegyeket. A nagyszülője BP-en lakott, mi is ott kvártélyoztuk el magunkat. Midőn az eseményre indultunk, a fölösleges cuccunkat is ott hagytuk. Na, ottan, azon a szent helyen találkoztam a legeslegelső alkalommal a Morgoth-tal, egy Qinca által vásárolt műsoros kazettán. Tudtuk immár, hogy az egyik előzetes csapat lesz. Belehallgattunk... Hűha!

Ezen a délutánon randiztunk először a Morbid Angels nevű rettenettel is. Az 1989-es ALTARS OF MADNESS c. produkciójuktól ívet fogtunk, mint a hegesztő páka. Ezeket a műsorosokat, az Eternal Fall-t és az Altars of Madness-t Qinca nagylelkűen kölcsön adta nekünk a buli után, így lett meg nekem is, hogy Csaba átvette. A trió aztán, amikor eljött az idő, elindult a Petőfi csarnok felé. Nem voltunk egyedül. Számos a környéken lakó, zenerajongó tett így. Azon az estén az első csapat a Demolition Hammer volt. Nem maradt meg semmi belőle az emlékezetemben. Mi az OBIT vártuk, de nagyon. Jóval később hozzájutottam egy lemezükhöz, és akkor tetszett. A stílusuk hagyományos, ám rendkívül dinamikus heavy metal, legalább is azon, amit én ismerek.

Amikor a Morgoth kiállott a kínpadra, új világ kezdődött. A teljes Eternal... be lett darálva az idegrendszerünkbe, plusz még újabb dalművek. Ájuldoztunk, lelkesedtünk, őrjöngtünk. A Morgoth már, mint előzenekar tökéletesen elindított minket azon az úton, melyet mára a rocktörténet ezen ágában a death metal újhulláma néven jegyeznek. Azt hiszem, az én kiakadásom még nagyobb volt, mivel addig a pillanatig csupán a pár évvel korábbi Kreator volt ilyen, nagy név élményem. A zenekar Plesar to kill c. lemeze a TRASH metal egyik erős bástyája. A Morgoth új ösvény volt, sokkal rögösebb és izgalmasabb az előbbinél. Brutális volt! Imádtuk! Szörnyülködtünk: ha ilyen volt a Morgoth, milyen lesz az Obituary?

Amikor John Tardy kiállt a színpadra és belezörrent a mikrofonba, erre a kérdésre válasz jött: még szörnyűbb, még jobb! Az obi lehengerlő betonba döngölése után csengő füllel, az élménytől kábán megvitattuk, hány dalt ismertünk fel a Slowly...-ról. Csaba persze többet, neki volt meg. Az új album a "Cause of Death" is nagyon átjött. Számomra ez a koncertélmény, és egy fantasztikus, state divinges video (Turned inside out) alapozta meg azt a meggyőződésem, hogy a "cause..." egy death classice! Haza már fanatikus MORGOTH, Obituary rajongókként érkeztünk. A megszervált muzsikákat úgy vittük körbe a koncertélményekkel körítve, akár a véres kardot.

Nem sokkal később már az Obi...-tól a "Cause..."-vel koptattuk a magnóink gumigörgőit. Meg kell jegyeznem, hogy az Obitól azóta is a Cause...-ot szeretem a legjobban. A Morbid Angyaloktól az Altars... mellett a BLESSED ARE THE SICK (1991) még a frankó. A főtémámtól egyértelműen az Eternal... tetszik a leginkább. Ez a maxi tömény keresztmetszete a kor metal pezsgésének. Az utána következő "Cursed", szintén maxi lemez is emlékezetes, nem csak a zene miatt. Egy jó hangulatú koncertvideó okán is kötődök hozzá. A zenéről csak annyit, hogy súlyos, akár egy faltörő kos. Igényes, technikás zúzda, lakodalmas dobbal megturbózva és több tonna fajsúlyú kiállásokkal. Időnként eléri a szökési sebességet. Az "ének" mély és kegyetlen, akár egy hideg tó. Méltó lenne valami túlvilági fenevadhoz.

A Morbid A. zenei világát az első lemezen a Maze Of Tormenttel - az egyik kedvencem - tudom összefoglalni. Ez a "lirics" hipersebességből hirtelen befékező betontördelés, vijjogó, nyúlós gitárokkal. Az ősöreg, gonosz vocal, akár a ráspoly. Laikusok számára egy tömegszerencsétlenség ízű borzalom. Rajongók számára kötelezően klasszikus alapmű. Ezen megvilágításba kerülve levonnám a konzekvenciát: A MORGOTH, Obituary, Morbid Angel trió nekem olyan, mint a csernobili grafitágy: izzó, sugárzó, halálos. Az albumok torkon ragadják az ember fiát, és magukkal vonszolják egy olyan helyre, ahová nem biztos, hogy vágyik. Egy polcon vannak: a DEATH metal újhullámának élvonalában.

THE ETERNAL FALL 1990:
1. Burnt identity
2. Female infanticide
3. White gallery
4. Pits of utumno
5. Eternal sanctity

"1985-ben alakult a MORGOTH nevű német death-metal zenekar; eredetileg Exterminator, majd Minas Morgul, végül 1987-től Morgoth néven futottak. A '88-as demo után két EP-vel jelentkeztek, majd e két utóbbi anyagából jelent meg 1991-es debütáló albumuk a Century Mediánál, egyszerre a Cursed című első "igazi" albummal. A zenekar 1998-ban oszlott fel."

A MORGOTH
Marc Greewe - ének
Carsten Otterbach - gitár
Harald Busse - gitár
Rüdiger Hennecke - dob
Sebastian Swart - bass

ALTARS OF MADNESS (1989)
Released on Earache Records.
Recorded and mixed at Morrisound Recording in Tampa, Florida.
Engineered by Tom Morris.
Produced by Digby Pearson and Morbid Angel.
David Vincent: Bass/vocals
Trey Azagthoth: Lead Guitars
Richard Brunelle: Lead Guitars
Pete Sandoval: Drums

01. Immortal Rites (4:03)
02. Suffocation (3:14)
03. Visions From The Dark Side (4:09)
04. Maze Of Torment (4:24)
05. Lord Of All Fevers & Plague (3:28 )
06. Chapel Of Ghouls (4:57)
07. Bleed For The Devil (2:23)
08. Damnation (4:10)
09. Blasphemy (3:31)
10. Evil Spells (4:13)

Forrás: intrenyet

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)