Szürke homály
Nézlek, és csak nézlek,
Értselek, vagy inkább megvédjelek?
Hazudsz, és csak ködösítesz.
Mondd meg az igazat!
Nincs mit szégyellj, eltakarj,
Döntsd le a falad!
Szürke az éj,
A köd is – ne félj!
Szürke a fény.
Pislákol – hol a remény?
Szürke az éj,
A köd is – ne félj!
Szürkeség, fájó homály,
Kín és pokoli fájdalom vár!
Nézlek, és csak nézlek,
Értselek, vagy inkább megvédjelek?
Hazudsz, és csak ködösítesz.
Szíved van – csak éppen
Nincs ki, megértsen,
S nincs, kinek a tiéd, kelljen!
Szürke az éj,
A köd is – ne félj!
Szürke a fény.
Pislákol – hol a remény?
Szürke az éj,
A köd is – ne félj!
Szürkeség, fájó homály,
Kín és pokoli fájdalom vár!
Oly szomorú a látvány,
Ahogy ülsz, nézel kábán.
Kómába estél,
Látsz még?
Nézel előre és előre,
De mit látsz, kedves?
A padló oly forró és nedves,
Beleesel – elnyel a végtelen.
Látom rajtad,
Rajtad már segíteni nem lehet!
Hát ennyi volt,
Most te vagy a padlón!
