UFO-jelenségek a középkori oklevelekben
A magyar történelem során (főleg a középkorban) számos latin nyelvű oklevél született. A történészek szerencséjére rengeteg oklevél maradt fenn az utókor számára. A rendelkezésre álló anyag jelentős részét még nem is sikerült feldolgozni. Kovács Emil PhD, ismert történész és medievisztikus kutatásainak fő területe a középkori magyar oklevelek fordítása. Számos régi oklevél járt a kezében, s több esetben különös feljegyzésekkel találkozott, melyek elsősorban az ufókutatók érdeklődésére tarthatnak számot. Kovács úr számos elfoglaltsága mellett szakított időt arra, hogy néhány kérdésünkre válaszoljon.
Lidércfény (LF): - Kovács úr, milyen nehézségekkel találkozott Ön az oklevelek fordítása során?
Kovács Emil (KE): - Gyakran előfordul, hogy az oklevelek rossz állapotban maradtak fenn. Az idő vasfoga rajta hagyta nyomát az okleveken, sokszor nehezen olvasható rajtuk az írás. A középkori szerzetesek gyakran olvashatatlanul írtak (akár nevezhetnénk macskakaparásnak is), és a latintudásuk is hagy maga után kívánnivalókat.
LF: - Milyen információkra bukkanhat a kutató ezekben az oklevelekben?
KE: - Birtokadományozásokkal, gazdasági eseményekkel és hasonló, középkori szemmel hétköznapinak nevezhető dolgokkal találkozik leggyakrabban a fordító. Ezek az információk történészi szemmel nézve nagyon érdekesek, ugyanis sokat elárulnak a középkori Magyarország életéről, de a nagyközönség érdeklődésére nem tartanak számot. Ám néha valóban érdekes dolgokra bukkanhatunk, melyek igazságtartalmát nehéz eldönteni.
LF: - Konkrétan mire gondol?
KE: - Olyan dolgokra célzok, amelyeket ma a tudomány képviselői legjobb esetben is áltudománynak minősítenek. Eleinte én is erősen szkeptikus álláspontot foglaltam el az úgynevezett idegenekkel kapcsolatban, de a középkori források tanulmányozása megváltoztatta, vagy legalábbis bizonyos mértékben módosította a véleményemet.
LF: - Milyen paranormálisnak tekinthető események szerepelnek a középkori forrásokban?
KE: - Olyan események, amelyeket ma UFO-észlelésnek neveznek. Első, második, sőt harmadik típusú találkozások leírása is előfordul néhány oklevélben.
LF: - Nem tartja lehetségesnek, hogy hamisítványokkal állunk szemben?
KE: - Az oklevelek és az alkalmazott tinta anyagának különböző kormeghatározási módszerekkel történő vizsgálata alapján azt mondhatom, hogy az említett oklevelek nem későbbi korból származó hamisítványok. Azt pedig erősen kétlem, hogy a középkori szerzetesek science-fiction művek írására adták volna a fejüket. Ilyen gondolatok leírásával, terjesztésével az eretnekség vádját, és ezzel persze az életüket kockáztatták.
LF: - Tudna nekünk röviden ismertetni néhány esetet?
KE: - Természetesen. 1280 körül a mai Bálványos közelében észleltek ufót. A korabeli forrás nagy lángoló pajzsként írja le, mely nagy sebességgel repült az égen. Ebből sajnos nem tudjuk pontosan megállapítani az UFO alakját, ugyanis mint tudjuk, többféle formájú pajzsot is használtak a középkorban. A pajzs alak viszont világossá teszi, hogy a korabeli megfigyelők nem meteort láttak. A forrás érdekessége, hogy nem fűz vallásos magyarázatot a jelenséghez, hanem tényszerűen ismerteti a történteket. 1290-ben Erdősmárok közelében néhány favágó egy sötét éjszakán több furcsa, fényes pontot látott az égen, melyek gyors mozgást végeztek, és többször is irányt változtattak. A történetet később elmesélték a falusi papnak, aki írásban is megörökítette az eseményt.
LF: - Beszélgetésünk során említést tett harmadik típusú találkozásokról is.
KE: - Igen, az egyik 1301 környékén keletkezett oklevél leírja, hogy egy különös repülő szerkezet szállt le nagy zajjal és lángok kibocsátásával Ódörögd temploma mellett. Az emberek megrémültek, és a templomba menekültek. A helyi plébános feljegyzései szerint a szerkezetből különös, alacsony alakok szálltak ki, majd néhány perces vizsgálódás után visszamentek gépükbe, és a magasba emelkedtek. A gép égett szagot hagyott maga után - az emberek nagy rémületére.
LF: - Egyéb történelmi forrásokban lelhetünk-e olyan nyomokra, amelyek az idegenek létezését, ittjártát bizonyítják?
KE: - Bizonyítéknak talán nem nevezném, de figyelemre méltóak a magyar néphitben és a népmesékben feltűnő különös alakok: törpék, óriások, tündérek és társaik. Nem feltétlenül kell azt hinnünk, hogy a középkori emberek képzelőereje túlzottan erős volt, és hogy életüket babonák szabályozták; lehet, hogy meséikben, történeteikben azt adták tovább, amivel valójában találkoztak.
LF: - Kovács úr, köszönöm a beszélgetést, és hogy időt szakított ránk.
KE: - Én is köszönöm a lehetőséget. Zárógondolatként megemlítem, hogy kutatásaim eredménye hamarosan az Interneten is elérhetővé válik, ahol a szélesebb közönség is megismerheti a magyar középkor eme különlegességeit.
LF: - Érdeklődéssel várjuk a honlapot, és még egyszer köszönöm az interjút!