Holdraszállás – mese vagy valóság?
A jövő útjai / Konspiratológia (1899 katt) | Kapitány |
2012.12.16. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/8 számában.
1969. július 21. Neil Armstrong lelépett a Eagle holdkomp lábáról, és az alsó létrafokba kapaszkodva letette lábát a Hold porába. Ekkor hangzott el szájából a ma már történelminek számító mondat: "Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek." Vajon valóban megtörtént az itt leírt esemény, vagy egy gigantikus méretű összeesküvés áldozatai vagyunk?
Többféle verziót is el lehet képzelni. Ezek az elképzelések nem lehetnek egyszerre igazak, ugyanis sajnos több helyen ellentmondanak egymásnak. Nem célom, hogy az egyes verziókat minősítsem, mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy előfordulhat, hogy a "hivatalos" történettel nem stimmel valami.
Az első, kézenfekvő lehetőség, hogy a holdraszállás megtörtént, és ténylegesen úgy történt meg, ahogy mi azt tudjuk, úgy, ahogyan azt a tömegtájékoztatás elmondta. Eszerint az amerikaiak valóban végigcsinálták a Mercury, a Gemini és az Apollo programot. Neil Armstrong, Buzz Aldrin és utána még tíz földi űrhajós megtette a Föld és a Hold közötti távolságot, holdkompjukkal leszálltak a Hold felszínére, majd pár száz kiló kőzetmintával szerencsésen vissza is tértek a Földre. Az Apollo 17 1972 decemberi útja óta senki nem járt a Holdon. Úgy látszik, a Hold többé nem érdekes az emberiség számára. Ha valakit a történetnek ez a verziója érdekel, akkor ajánlom figyelmébe Dancsó Béla: Holdséta című kiváló könyvét.
A második verzió szerint az űrprogram valójában egy nagy átverés volt. Soha nem is jártunk a Holdon, az állítólag holdi eredetű fényképeket és a filmeket egy földi stúdióban készítették. Az űrprogramra fordított pénz pedig ki tudja, hová tűnt el. Ezzel a verzióval kapcsolatban Interneten találhatunk további forrásokat.
Az is lehetséges, hogy az űrhajósok elrepültek a Holdra, le is szálltak, de ott különös dolgokra bukkantak. Ezeket a dolgokat pedig szokás szerint elhallgatták a nagyközönség elől. Nemere István írja Titkok könyve című művében: "Még el sem kezdődött a Hold kutatása, Collinsnak készen kellett állnia az azonnali, gyors elrepülésre! Hát mit láthattak a Holdon, ami erre a figyelmeztetésre késztette őket? Bergier és Gallet szerint Armstrongnak és Aldrinnak parancsba adták: azonnal térjenek vissza, ha az a valami, amit Aldrin a nyilvános adásban színnek nevezett, láthatóvá válna. Azok a bizonyos hernyótalpnyomok mind a legénységet, mind a földi irányítókat nagyon nyugtalanították. Ezért történt, hogy a tervezettnél öt órával később engedélyezték a kiszállást a LEM-kabinból." Ha igaz, hogy Armstrongék valamilyen idegen (és talán veszélyes) dologgal találkoztak a Holdon, akkor ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem kutatjuk már idestova 35 éve a Holdat emberes űrhajókkal. Kérdés, kivel is futottak ott össze az amerikai űrhajósok. Lehet, hogy más bolygókról származó idegenekkel, akik repülő csészealjaikkal a földi légkörben is kedvük szerint repkednek ide-oda? Vagy ellenséges szándékú földi emberekkel? Bizonyos vélemények szerint a második világháború vége felé a németek képesek voltak arra, hogy csodafegyverként kifejlesztett űrhajóikkal elérjék a Holdat, és ott állandó bázisokat létesítsenek. Lehet, hogy Armstrong és Aldrin az SS holdi létesítményeit pillantotta meg a leszállás után? A náci űrhajókkal kapcsolatban ajánlom Andrew C. Stone és Richard Skyman Hitler csészealjai című könyvét, amely részletesen tárgyalja a témát.
Létezik egy még elvetemültebb verzió is. Erre L.Watkins és D.Ambrose Összeesküdt ellenségek című könyvében bukkantam rá. Eszerint a Föld végső környezeti katasztrófa felé halad, és ez elől nincs menekvés (a legutóbbi nyarat látva ebben mondjuk van valami). Ezért bizonyos körök arra készülnek, hogy az emberiség "jobbik", más szóval értékesebbik részét kitelepítsék a Földről egy lakható, vagy lakhatóvá tett bolygóra. Persze ez közel sem a teljes emberiséget érintené, ezért teljes titokban azon munkálkodnak, hogy a Holdon és más bolygókon emberi telepeket hozzanak létre, ahol lehetővé válik a lakosság egy részének túlélése. Elgondolkodtató, hogy az Apollo 11 (a könyv szerint) a következőket sugározta a földi irányítóközpontnak: "Óriásiak ezek a micsodák, uram...hatalmasak...Istenem, nem is hinné el!...Közölhetem, hogy ott más űrhajók vannak...a kráterszél távolabbi végével egy vonalban...itt vannak a Holdon, és figyelnek bennünket..."
Érdekes adalék a témához, hogy Bush amerikai elnök 2004 elején bejelentette, hogy jelentősen meg szeretné növelni a NASA költségvetését, fel kívánja újítani a Hold-utazásokat, és két évtized alatt bázist kíván létesíteni a Holdon. A holdbázis előreláthatóan kutatási célokat szolgálna, illetve a későbbre tervezett Mars-utazások kiindulópontjául szolgálhatna. Találkoztam egy olyan, valamikor a 80-as években készült futurológiai összeállítással (P. Gunkel), amely 1993-ra jósolta a holdbázisok létrehozását, 2007-re pedig már 1000 fős holdi lakosságot jelzett előre. A nagyközönség számára előadott "hivatalos" verzió szerint ez sajnos nem így történt, viszont ha a Bush által javasolt kutatások tényleg komolyan megindulnak, akkor még nekünk, a Lidércfény olvasóinak is van arra esélyünk, hogy megérjük az Hold ember általi "benépesítését".
Előző oldal | Kapitány |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |