Kötél

Szépirodalom / Versek (1162 katt) Josette
  2012.09.11.

Nyakam köré erős selyem kötél szorul,
Melytől szívem örök sötétségbe borul,
Elmémbe hirtelen gondolatok százezre tódul,
Majd a maradék élet testemből végleg elvonul.

Damilként feszül meg az élet szenvedő testemben,
S egyre lassabban lüktet védtelen szívem mellemben.
Egyetlen érzés sem marad már elhagyott lelkemben,
S véres könnycsepp vonul át kiszáradó szememben.

Előző oldal Josette