Erdő
Szépirodalom / Versek (1091 katt) | Josette |
2012.08.24. |
Egy magányos lány járja az öreg erdőt,
S csendesen magához ölel egy korhadt fenyőt.
Puha kezét megsebzi az öreg fa egyik ága,
De nem bánja, hisz fájdalma nem akkora, mint mi szívét átjárja.
Óvatosan lecsúszik a fa durva törzse mentén,
Melytől ekkorra már ezer seb cikázik védtelen testén.
Csendesen leheveredik a hűséges dudvák közé,
Majd elszenderedik, s örök álmát leli az öreg erdő közepén.
Előző oldal | Josette |