Ragaszkodás
Egy élet is kevés volt felérni
Mindazt mitől KELL ijedten félni
Ha a számadó rád tekint nevetve
S ágyadat odalent puhára megvetve
Kérdezi
Mi az mi élteti benned még a lángot
Mitől lelked izzón táncol
S nem hagyja el senyvedő testedet
Ágyadban fekve ahogy innen látom
Lélegezve őrzöd még a lángot
Belülről kapaszkodsz hús ketrecedbe
És nem hagyod a gyászt az egekbe érni
Mely utadat már oly rég kíséri…
Tán kell is félni és azért is remélni
Hogy én a számadó elfordítom arcomat
Ha erősen markolod azt a hús-vér tornyodat
Hová oly rég már bezártad önmagad
De tudnod kell
Hogy úgyis lenyugszik majd a nap
És eljő a végső pillanat
Mikor találkozunk.
