Layla: az angyal, az ördög és a gyermek VIII.

Fantasy / Novellák (1575 katt) angyalka146
  2012.06.20.

A Pokolban ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Lucifer kéjesen nyújtózkodott arany és vörös színekben pompázó hatalmas baldachinos ágyában, miközben hű szolgája, Belizár, egy díszített kis asztalkán átnyújtotta számára a reggelit, ami egy éjszaka megkínzott lelket jelentett. A kis, vacogó, nyers és törött sugárkát Lucifer élvezettel szájához emelte, lassan körbenyalogatta, és szürcsölgetve, mohón magába szívta. Majd halkan, diszkréten böffentett egyet, jelezve, hogy jóllakott. Ekkor Belizár átnyújtotta neki a Szent Vér egy cseppjét és nyelve hegyére helyezte. Kiégette a Vér a helyet a nyelvén, ahová ért, de Lucifer nem törődött a fájdalommal. Kéjes fények gyúltak szemeiben. Miután befejezte rituáléját, hátradőlt párnájára és végre figyelmét előtte hódoló szolgájára szegezte.

- Mi van a mi kis báránykánkkal a földön?
- Jelenleg épp Uriel vigyáz rá. Láthatóan nincsenek jóban.
- Nem meglepő – húzta el a száját. – Uriellel elég nehéz jóban lenni…
- Van, akinek nem is volt...
- Ne! Ne merészeld kimondani azt, amire gondolsz!
- Ahogy óhajtja, Királynőm – méltóságteljesen meghajolt, majd kilépett a hálóból.

***

Mostanában furcsa álmaim vannak éjjelente. Anyának el sem merem mondani őket, mert a végén még diliházba küldene. Két őrzöm közül Azrael az egyetlen, aki tudom, segítene, de ő általában éjszaka érkezik meg valamikor, amikor alszok. Mire felébredek, már nincsen itt. Ez a mogorva alak pedig, aki itt van, úgysem foglalkozna velem. Most is a körme alól piszkálja kifelé unottan a koszt. Undorító! Hogy lehet egy angyal ilyen? Ráadásul arkangyal?! Az égre emelem szemeimet és félhangosan ki is mondom, ami átfut elmémen:

- Mivel érdemeltem ezt ki?!

***

- Uriel hogy érzi magát a földön? – Zaphkiel tette fel vigyorogva a kérdést az éppen szemeit lehunyó, kimerült Azraelnek.
- Imád ott lenni, te is tudod – a meglehetősen gúnyos kijelentés mögött csöppnyi káröröm húzódott.
- Gonosz vagy! – vigyorgott továbbra is Zaphkiel.
- És ha tudnád, mennyire élvezem! – most már Azrael is elvigyorodott. Ekkor libbent be Gabriel a terembe.
- Kárörvendős szép reggelt barátaim! – gyengéd hangja lágyan zengett. A két angyal továbbra is vigyorgott. – Nem szép dolog Urielt bántani! Hagyjátok már békén! Elég baja van.
- Magának kereste mindet.
- Ne légy kemény vele, Azrael! – szomorúság bujkált hangjában.
- Igaza van, nem tehet róla. Az Úr kérte tőle, hogy szeresse – Zaphkiel elgondolkodva és most már komolyan nézett a szemükbe.
- Tudom – sóhajtott egyet Azrael. – Éppen ezért megyek és leváltom. Legyen egy jó napja! – kacsintott és fénnyé változott.

***

Kisebb tömeg gyűlt össze a domb alján és várakozón az egyszerű, fehér ruhába öltözött nő felé tekintett. A nap kellemes meleget árasztott, a szellő gyengéden fújdogált. A sudár, aranyszőke hajú, törékeny nő végignézett rajtuk, majd beszélni kezdett.

- Most elmondom nektek a Teremtés és a harc valódi történetét.

Kezdetben volt a Sötétség, a végtelen, tágulékony mélység, amelybe egy apró fénysugár behatolt és megtermékenyítette. Az Istennő felébredt évezredes álmából, és pilláin ülő vágyaiból, az Ég akaratából megsokszorozta önmagát. Létrejöttek a hegyek, a völgyek, a tengerek, az óceánok, a növények, az állatok és végül az emberek. Az ember az Ősi Nász teremtménye, sem nem férfi, sem nem nő, egységes, végtelen és kiismerhetetlen, mint maga az Istennő.

Az Ég szolgái azonban fellázadtak, háborút indítottak, jussukat követelték, a Földet hamis szavakkal illették. Így történt, hogy Ég és Föld kettévált, a természet és az ember is nemre vált. A dualizmus a szolgák terméke, akik azóta is fizetnek érte…

Megegyezés szerint kezdetben az Istennő uralkodott: gazdagság, csend és béke honolt. De az Ég erőszakkal magához ragadta az uralmat és egypólusú világ kialakítására készült. Az Istennő természete ellen való minden harciasság, így visszavonult földi palotájába és onnan igazgatta tovább a természetet. Az Ég azonban elnyerte az emberek kegyét, hamis szavakat ültetett szívükbe és a Föld ellen fordította őket.

A Föld sokáig tűrt, mígnem türelme elfogyott és ő is háborút indított. Segítségül hívta teremtményeit: a Mélység Forrásait, a Szél Urait, a Tűz Hetéráit, a Föld Angyalait és Tündéreit, valamint az egész teremtett természetet. Haragja láttán az Ég megrettent, hiszen elpusztított volna mindent, ami az uralmához szükséges. Így alkut ajánlott és ígéretet tett: átengedi neki az emberek egy részét, csak legyen kegyes. Az Istennő engedett, de a szövetségkötésnél a szolgák megtámadták és e csellel évezredekbe béklyója lett. Most azonban kiszabadult láncaiból és olyan pusztításba kezd, amit az Ég sem akadályozhat meg...

Ezek a Teremtés valódi igazságai, és ti, gyarló emberek, akik eddig csak az Eget és Istent imádtátok, szembe kell néznetek az Istennő lelkével, saját magatok női szellemével. Ha békességet köttök és behódoltok, még megmenekülhettek. Ha nem… Pusztulásban lesz részetek.

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 4 db)