Linktár

Joe bácsi és a panel-kecske

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/3 számában.

(Riport egy találékony emberrel)

- Jó napot kívánok, Humbug Elemér vagyok a Talmi TV híradójának riportere. A következő riportunk alanya pedig nem más, mint Joe bácsi, aki hihetetlen leleményességéről vált hírhedtté az elmúlt napokban. A helyszín pedig a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet, ahová Joe bácsit zárták be jogerős bírói ítélettel a leleményessége jól megérdemelt jutalmául.

- Mondja Joe bácsi, hogy is volt ez?
- Az úgy volt, hogy én már idejét sem tudom, mióta voltam rokkant nyugdíjas, mert a háborúban levitte az egyik lábamat térdből egy gránát. Aztán ki tudja miért, egyszer csak kaptam egy levelet, miszerint én olyan vagyok, mint a makk: kemény és egészséges, így akár vissza is mehetnék dolgozni. Nosza, gondoltam is, milyen jó már nekem. Fogtam hát magam, és mint egy szöcske elugráltam a régi munkahelyemre, hogy visszakapjam az állásomat, de mikor odaértem, láttam, hogy ahol régen a gyár volt, ahol rakodómunkás voltam, ott most egy nagy böszme épület van. Azt hiszem, plázának híjják. Nem volt mit tenni, bementem hát a hivatalba, hogy segítséget kérjek. A jóember, aki az ügyemet intézte, azt mondta, menjek a munkaügyi központba, hát én odamentem, és jelentkeztem, hogy dolgozni akarok. Az a nő meg csak nézett rám bután az asztal mögül, majd megkérdezte: - és mégis mit gondol, hova kell egy féllábú ember? - Na gondoltam is magamban, nagy segítség vagy te nekem lelkem galambja, ha még te sem tudod, -
- akkor én honnét tudjam?
- És ezután mit tett?
- Hát mit tettem vón, hazamentem. A kapuban összeakadtam a szomszéddal, elmondtam neki, hogyan jártam, mire ő azt mondta, tudja a megoldást. Na remény gyúlt szürkehályogos szememben. Azt mondta, menjek be a hivatalba, mert van egy olyan program, hogy a rászorulóknak osztanak magokat meg kecskét vagy disznót, hogy abból éljenek meg önellátó módon. Magok meg kecske? Visszakérdeztem, mert a fülem sem jó azóta a nagy robbanás óta… tudja, a légnyomás. De mégis csak jól hallhattam, mert ugyanazt mondta el ismét. Azt mondja, ő is kapott mindenféle zöldség magot, és azóta egész kis veteményese van a panel tömb nyolcadik emeletén lévő erkélyén. Gondoltam, akkor nekem miért ne lehetne ugyanez a tizediken. De mivel késő volt, már aznap nem értem volna el a hivatalt, így megettem vacsorára azt a két zsemjét, amit még a múlt héten vettem, aztán lefeküdtem aludni.
- És másnap elment a hivatalba?
- El én fiam. Éjjel megálmondtam a jövőt… láttam magam, mint Mágnes Miska. Na szóval, reggel felkeltem, és beszökdécseltem a hivatalba, ahol benyújtottam az igényt egy darab állami kecskére, és magokra. De mondtam, hogy nekem nem kell zöldség, csak fűmagot kérek…
- Miért pont fűmagot?
- Ha nem szakítanál álladóan félbe, akkor elmondanám. De amúgy a jóember is pont ilyen értetlenül nézett rám, de mondtam neki, ne törődjön semmivel, adja a fűmagot, mert nekem orvos írta fel a gyomorfekélyemre…
- És kapott fűmagot erre a nyilvánvalóan valótlan indokra?
- Mért ne kaptam vón? Maga szerint, ha orvos lenne az a jóember, akkor a hivatalban osztana állami kecskét meg fűmagot? Ugye hogy nem! Na ebből indultam ki én is…
- …
- Na szóval megkaptam a kecskét, meg a zsák fűmagot. Nagy nehezen hazanavigáltam a kecskét, bepaszíroztam a liftbe, és irány a tizedik emelet.
- Kapott kecskét, miközben panellakásban lakik?
- Mért ne kaptam vón? Én nem mondtam, hogy panelban lakom, az igénylő lapra nem írtam rá az emeletet sem, a jóember biztos azt hitte, hogy kertes ház. Meg hát amúgy is. Ugye maga sem gondolja komolyan, hogy ebben az országban nem egyenlőek az emberek. A rászoruló az kérem rászoruló a kertesben is, meg a panelban is. Vagy nem? Na mindegy, szóval megvolt a kecske.
- És mit akart maga kezdeni egy kecskével egy panelház tizedik emeletén? Azt minden nap legeltetni kell. Csak nem gondolta, hogy majd pórázon fogja lehordani a parkba?
- Ej fiam, hát te is elhitted, hogy a fűmag nekem kell? Felhintettem a maggal az egész lakást, és jól belocsoltam. Aztán vártam, vártam, vártam… addig a kecske is várt. Aztán olyan szép pázsitom lett, hogy azt még az öreg Poldi bácsi is megirigyelte vón.
- A panelban?
- Ott hát, fiam. Hát eddig nem figyeltél? A kecske olyan boldog volt, hogy csak úgy adta a tejet…
- Nem kicsi annak a kecskének az a lakás?
- Már miért lenne kicsi?
- Annak mozgásigénye is van, nem?
- Az is meg van oldva, fiam. Mondtam már, megálmodtam a jövőt! Emlékszel még, régen a játszótereken volt az a mókuskerék, amin a kölykök futkorásztak. Na mivel a villanyomat kikapcsolták már régen, és a kecsketejet hűteni kell, különben megromlik, hát építettem egy olyat a szobába, a közepébe beleraktam egy generátort, a kisebbik szobából meg akkumulátor telepet csináltam. A kecskét felraktam a tetejére, azt hadd rohangáljon rajta. Ha meg elfárad, majd megyen minden az aksiról.
- Ejha, maga tényleg találékony… De nem lesz büdös a kecskétől?
- Áááá, már miért lenne? A kecskeszar az nagyon jó trágya, fiam! Havonta egyszer jönnek az arborétumból és megveszik. Szerződés van rá kötve. A kecske vizeletét pedig összegyűjtöm, és egy kis cukor hozzáadásával pálinkát főzök belőle, mivel száz literig teljesen adómentes (mondjuk a felett is, ha ügyes az ember, de ezt csak halkan súgom meg).
- Pálinkát? A kecske vizeletéből? Te jó ég!
- Ugyan már, mit finnyáskodol itt fiam? Elolvastad már valaha is valamelyik ételed címkéjét, hogy mi van benne? Egy csomó műanyag… Inkább örüljél, hogy ez száz százalékig természetes. A márkanevem is ez: Naturál Pálinka.
- És maga ezt issza?
- Dehogy iszom! Bele is döglenék… gyógyszert szedek a szívemre… de el lehet adni. Közeli környezetben legális az is. Azt ugye az az Einstein gyerek is megmondta, hogy minden relatív. A Föld-Nap távolsághoz képest ezen a bolygón minden ember a közeli szomszédom, így aztán árulom bátran. A minap is eladtam belőle egy csomót.
- És veszik?
- Hogyne má fiam, ez Hungarikum!
- És ebből meg lehet élni?
- Nem teljesen, de ez még nem minden. Egy másik szomszéd mondta, hogy azt hallotta a tv-ben, hogy akinek nincs munkája, az menjen, szedjen gombát. Na rá is uszítottam erre a gomba dologra az asszonyt, mert rögtön megláttam ebben is a jövőt.
- A gombászásban?
- Abban fiam. Hetente kétszer elhajtom az asszonyt a kecskefejés után gombászni.
- És mit csinál a gombával?
- Hát mit csinálnék? Bevizsgáltatom!
- És megéri? Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a gombából a termesztők sem tudnak megélni.
- Mert nem jól csinálják!
- Miért, maga hogy csinálja, Joe bácsi?
- Hát úgy, hogy a jó gombát azt odaadom a kecskének, mert a biznisz a bolondgombában van.
- A bolondgombában?
- Abban hát! Kiszárítom, megőrölöm, összekeverem egy kis szárított levendulával, hogy jó illata legyen, és illatosítóként árulom a környék suhancainak.
- Minek azoknak illatosító?
- Hát hogy elszíjják! Maga nem hallott még a legális drogokról? Ej fiam, hát milyen riporter vagy te? Ebben van a nagy pénz. Meg a fogkefékben.
- Milyen fogkefékben?
- Nem mondtam vón még? Havonta egyszer megnyírom a kecskét. Jó erős szőre van. Abból meg mogyorófaágból gyártok fogkeféket. Száz százalék természetes alapanyag, és csak ötszáz darabja. A bio-őrültek úgy veszik, mint a cukrot.
- És mennyit keres így havonta?
- Hát, van mit a tejbe aprítani. A kecsketejből összejön havonta kb. tízezer, a kecskeszarból ötezer, a pálinkából is megvan vagy húszezer. A fogkefék is hoznak kb. tizenötezret havonta, de legjobb a gomba-levendula illatosító, mert az hoz magában vagy harmincötezret az asztalra, plusz ott van még a megtermelt villanyáram, amivel lengőkábelen az erkélyablakon át ellátok immár vagy három szomszédot. Na az is hoz vagy harmincezret havonta.
- Gyors fejszámolással is száz felett járunk már. Az azért nem rossz…
- Óóó! Haggyad már fiam. Apróból nem él meg az ember.
- Van még más is, Joe bácsi?
- Persze, fiam! Adtam fel az újságban hirdetést.
- Miféle hirdetést?
- Hát társkeresőt. Tudod, fiam! Az a burkolt szexhirdetés.
- Ugyan már, Joe bácsi! Nem öreg már maga a szexhez?
- Én igen, de a kecske még csak gida…!
- Hogy mi?
- Jól hallod! Hirdetést adtam fel, hogy ˝egy bevállalós gida keresi jómódú mindenre nyitott, kényeztetésre vágyó partnerét.˝
- Maga prostituáltat csinált a kecskéből?
- Na hallod fiam, ki kell használni minden lehetőséget, ha azt mondják az embernek legyen önellátó.
- Ez nagyon perverz. És erre van kereslet?
- Hogyne lenne. Szerencsére elég sok a beteg ember, no meg a ronda is. És mivel még gida korban van, így a pedofilok is komoly érdeklődést mutatnak a dolog iránt. Így hát átlagosan hetente legalább két kuncsaft van. Alkalmanként tízezer a bio-sex, ez testvérek között is havi nyolcvan legalább. Így már havonta az majdnem kétszáz. Ehhez jön még az én és az asszony nyugdíja. Abból meg már elvagyunk rendesen.
- Nem gondolja, hogy ez állatkínzás?
- Ja, fiam, azzal is fel lettem jelentve.
- Ki jelentette fel?
- A zöldek.
- Kik?
- A grínpiszesek, vagy hogyan híjják őket. Kérdeztem is tőlük, hogy miért a kis embert baszogtatják ők is, mire azt válaszolták, hogy a múlt héten Paksról elhajtották őket a rendőrök, és kellett valami könnyű préda, hogy bekerüljenek az újságba. De velem rossz lóra tettek, mert a bíró ejtette az állatkínzás vádját.
- Hogy-hogy ejtette?
- Hát gondolom, mert jól érveltem.
- Mivel érvelt?
- Mondtam a bírónak, hogy ez kérem, nem igaz. Az a kecske nagyon is egészségesen élt. Ápolt volt a rendszeres nyírás miatt, volt neki dögivel kaja, pia, szex, fitnesz. A királyok sem élnek ennél jobban…
- Akkor miért van mégis rács mögött?
- Hát mert valakinek csíphettem a szemét. Jöttek az elektromos szolgáltatótól, és közölték velem, hogy nem szabályos a generátorom. Mondtam, hogyne lenne már szabályos. Harminc éve még a TSZ generátora volt, onnan privatizáltam a rendszerváltáskor, van neki még szabványszáma is. Akkor meg jöttek azzal, hogy az akkumulátorok balesetveszélyesek, meg hogy a lengőkábeles áramszolgáltatásom sem szabályos, és különben is, akár mit is csinálok, rám húzzák a vizes lepedőt, mert ők a monopol izék, és rontom az üzletüket.
- Ezért van rács mögött?
- Dehogy, ezért csak pénzbüntetést kaptam, amit nem tudok majd kifizetni, mert a fogyasztóvédelmi hatóság szerint a pálinkám sem alkalmas emberi fogyasztásra. Hiába mondtam, hogy az oroszok anno megitták a kölnit is, ez meg hát mégis csak természetes alapanyag, lefoglalták az összes pálinkát. Belekötöttek még a fogkeféimbe is. Szerintük a kecskeszőr nem alkalmas erre.
- Az az igazság, hogy szerintem sem.
- Ugyan már, fiam! Hogy ez a modern kor milyen finnyás! Az én kölyökkoromban még disznószőrből készültek a fogkefék. A kecskeszőr vaj´ mitől lehet rosszabb? Hiába, ma már a műanyag a szabvány… szóval azt is mindet lefoglalták, és amiatt is kaptam egy nagy pénzbüntetést.
- De miért van börtönben?
- Na mégis miért? Rám verték, hogy drogot árulok, pedig az nem is drog volt, hanem illatosító. Rá is volt írva minden csomagra, hogy ˝illatosító, emberi fogyasztásra nem alkalmas˝. Hát tehetek én róla, hogy a suhancok mindent elszínak? De hiába, ezt a balhét el kell vinnem. No meg aztán adócsalás vádja is volt, mert hogy nem adóztam le semmi után. Nem is értem, miért kellett volna adóznom. Ha én önellátó kell, hogy legyek, legyen az az állam is. Aztán bevádoltak, hogy szexuális szolgáltatást árulok a kecske által. Egyedül a trágyába nem kötöttek bele… meg a ház előtt a friss betonba. Pedig abba kellett vón belekötni, legalább derékig!
- És mi van a kecsketejjel?
- Jó, hogy mondod, fiam!
- Abba is belekötött a fogyasztóvédelem. Szerintük csak saját fogyasztásra alkalmas, kereskedelmi célokra nem, mert nem EU szabvány szerint lett fejve. Még jó, hogy a boltokban tejként kapható savó EU szabvány… hiába! Mondom én, hogy a műanyagok világát éljük!
- És most mit fog tenni?
- Mit tehetnék… ülök pár évet, aztán hajléktalan leszek.
- Miért lenne hajléktalan?
- Mert kilakoltattak, hogy nem rendeltetésszerűen használtam az ingatlant. De hát ők mondták, hogy adnak kecskét, meg magokat, aztán lássam el magam. Biztos arra gondoltak, hogy ketten az asszonnyal elvagyunk egy hónapig néhány liter kecsketejen, meg pár marék füvön…

Nem mindennapi történetnek lehettek tanúi kedves, nézőink. Egy találékony ember felemelkedését és bukását követhették nyomon, ami hamarosan megismétlődhet, mert azt az információt kaptuk, hogy Joe bácsihoz hasonlóan sokan mások is igénybe vették az állami kecske és/vagy disznó igénylés lehetőségét a város számos lakótelepén, és a környező erdőkben is alig nő már gomba. Vigyázzanak az önellátással…

Humbug Elemér riportját láthatták Budapestről a Talmi TV közvetítésében.