Linktár

Joe bácsi az orvosnál

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/3 számában.

- Adj´ isten, Doktor úr!
- Jó napot, Joe bácsi! Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Hát hogy lehetnék, ha ide jöttem… nem túl jól.
- Az a jó, Joe bácsi… az a jó. Addig van nekem munkám… Mi a panasz?
- Azon kívül, hogy kevés a nyugdíjam? Mostanában sűrűn fáj a fejem… majd´ minden nap.
- Ezen ne csodálkozzon, Joe bácsi. Amilyen világot élünk… na és mondja, szédülni nem szokott?
- Jaj, dehogyis nem. Olyankor lábra állni is alig bírok…
- Mérünk egy vérnyomást, jó?
-…
- Hát ez bizony magas, Joe bácsi. Na, írok is fel magának két tablettát magas vérnyomás ellen, meg egyet a fejfájására. Na, tessék felöltözni, és akkor végeztünk is.
- Maga lehet végzett, de én még nem fejeztem be.
- Más is van még? Na, akkor mondja gyorsan, mert nem érek ám rá.
- Egész nap rendel, akkor meg hova siet?
- Darabra kapom a pénzt a betegek után, nem a velük eltöltött időre, és a mai kvóta még nincs meg… na, mondja, mi a panasza még?
- Valami nincs rendben még itt. Szúrást érzek szív tájékon…
- Hát vegye le a melléről az ˝Éljen a Nyugdíjas Mozgalom˝ kitűzőt, lehet az lesz a baj…
-…
- Na, hadd hallgassam meg a mellkasát… hát pedig itt minden rendben van. Na de biztos, ami biztos, írok fel magának rá gyógyszert. Ha a panaszok nem szűnnek, jöjjön vissza. Végeztünk?
- Nem is küld el kivizsgálásra, hogy megtudjuk, mitől lehet?
- Ugyan már, Joe bácsi. Mit gondol maga, bírja azt a TB? Megvizsgáltam, írtam fel rá gyógyszert. Ha az nem használ, írunk fel másikat, és ha az sem használna, akkor talán kivizsgáltatjuk… ha még él.
- Ja, értem! Mert addigra már költöttem annyit gyógyszerre, hogy lesz pénz a kivizsgálásra, mi?
- Na, ne gúnyolódjon, Joe bácsi. Legyen már magában egy kis empátia! Valamiből élni kell a gyógyszergyártónak is… az is ember. Végeztünk?
- Nem. A hátam is fáj folyton, a nyakam és a vállaim is. Néha mozogni is alig bírok.
- Szokjon hozzá, a maga korában már az lenne természetellenes, ha nem így lenne. De hogy lássa, én is ember vagyok - meg hát ugye jutalékot kapok a felírt mérgek után - írok fel magának gyógyszert remuás fájdalmakra.
- De hát meg sem nézte! Honnan tudja, hogy ez reumás fájdalom?
- Maga az orvos, vagy én?
- Hát, ahogy elnézem, így akár én is lehetnék az…
- Ez a rutin, Joe bácsi.
- Hány ember halt már meg rutinból?!
- Na, nem kell itt pánikolni, Joe bácsi. Higgye el nekem, amíg ezeket a pirulákat szedi, nem lesz semmi baja.
- Amíg szedeeeeem? Ezzel mit akart mondani?
- Hát hogy jó ideig, lehet, élete végéig szednie kell ezeket, ha azt akarja, hogy minden rendben legyen. Ez tökéletesen enyhíti a tüneteit majd. De ne aggódjon, az már nem olyan sok idő…
- Csak enyhíti? Olyat írjon fel nekem, amitől meggyógyulok, ne olyat, amitől csak nem lesznek tüneteim!
- Mit képzel maga, Joe bácsi?! Maga szerint hülyék dolgoznak a gyógyszergyárak laborjaiban? Ha minden embert meggyógyítanánk, akkor miből élnék én, és a gyógyszer gyártók?
- Mondjuk, munkából, mint a normális emberek?
- Na, szép! Nem azért jártam hét évig orvosira, hogy utána dolgozzak! Na, öltözzön szépen, mert már túllépte az időkeretét.
- De én még nem végeztem!
- Még mindig van nyomora? Hát maga egy kész aranybánya nekem… na, mondja!
- Vesetájékon is érzek némi tompa fájdalmat, és a vizelés is éles fájdalommal jár. Nem lehet, hogy vesekövem van esetleg?
- Ugyan már. Dehogy van… valószínűleg csak felfázott egy kicsit.
- Már három hónapja így van.
- És még csak most jött el vele hozzám? Hogy maga milyen felelőtlen, és nemtörődöm.
- Nem kritikát kértem, Doktor úr, hanem orvosi szakvéleményt és gyógymódot.
- Írok fel magának rá egy tablettát és egy kenőcsöt. A kenőccsel vese tájékon kenegesse, a tablettából pedig vegyen be naponta 3X2-t.
- 3x2-t? Nem fog az túl hamar elfogyni?
- Ez a cél… akkor majd írunk fel másikat. Végeztünk, vagy még akar pár marék gyógyszert?
- Akar a fene, de sajnos ez még mindig nem minden. A fülem is cseng állandóan… mind a kettő.
- Aha, értem. Lehet, hogy a fejfájása okozza.
- Csak lehet?
- Hát honnan tudjam én, hogy mitől cseng magának a füle? Legyen megértő. Ezer oka lehet, kell egy kis idő, míg beletrafálok…
- No, jól van. Akkor meg fog szűnni az is, ha szedem a fejfájásra írt tablettákat?
- Lehet, de nem biztos… talán, ha nem vált krónikussá. De az lesz a legjobb, ha írok fel arra is valami gyógyszert.
- Jaj, jaj!
- Mit jajgat?
- Azon gondolkodom, hogy vajon mennyire drágák ezek a gyógyszerek…
- Hát nem olcsók, viszont egészen újak és modernek.
- Ez azt jelenti, hogy nagyon jók?
- Nem, ez azt jelenti, hogy ha ezeket írom fel, akkor több jutalékot kapok a gyógyszergyártól, és hogy még nincsenek hosszú távú tapasztalatok a gyógyszerekkel kapcsolatban. Ezért jobb őket időseknek felírni, mert így nem is lesznek ilyen tapasztalatok…
- Hát ez nem hangzik valami túl jól. Nem tudna valami olcsóbbat felírni?
- Döntse már, mit akar: spórolni, vagy gyógyulni?
- Mindkettőt, ha lehet.
- Hát persze… én is szeretnék egy dögös szőke bombázót, aki egyszerre szép is meg okos is… de hát vannak dolgok, amik nem úgy működnek, ahogy mi szeretnénk.
- Maga nem egy túl kedves ember, Doktor úr.
- Nem is azért fizetnek… na, végeztünk?
- Azt hiszem, igen. Viszont látásra, Doktor úr!
- Úgy legyen, a mielőbbi viszont látásra!

1 óra múlva:

- Jó napot, Doktor úr!
- Már megint maga az, Joe bácsi? Hát mi a baja már megint?
- Kéne nekem még egy gyógyszer, Doktor úr!
- Miféle gyógyszer?
- Nincs valamije ezer forintért éhezés ellen?
- Minek az magának?
- Most jövök a patikából… kiváltottam a gyógyszereket, és ennyi maradt a nyugdíjamból egy egész hónapra…