A szél otthona

Szépirodalom / Versek (1244 katt) Kovács Ákos
  2012.04.06.

Langyos az idő, csönd van, a kopasz földön
a szél tanyázik, babocsájtást kér, őrzöm,
egy leszek vele, bejárom a világot,
s oda jutok el, mit ember még nem látott,
átélem majd, hogyan fúj be kis odvakba,
és simogatja lakóit, hogy rohan a
világ után, csak hogy elérje egy percre,
én csak állok, s tudom, hogy egy leszek vele...

Ott leszek mindenhol, s mindenkié leszek,
simogatom majd mindenki arcát, helyek,
távolságok többé már nem béklyóznak meg,
mindenütt ott leszek, és mindig értetetek,
mégis, folyton csak futok a világ után,
sírok az örömén, nevetek a búján,
mert hiába fújhatok be akárhova,
s lehetek bárhol, a szélnek nincs otthona.

Előző oldal Kovács Ákos
Vélemények a műről (eddig 1 db)