Öreg szolgád
Mint süllyedő kövek az örvényben
érzed, szívem, kinevettél régen,
pedig mily romantikus vagy Te is!
Csillagnézni álmod viszik.
Elképzelem, ha fekete volnál,
fehér - fakó bőröd a villanynál
törve árnyak közé. Nevetsz, persze!
Könnyű a távolból intve.
Képzellek barnának - ha – ha - vicces.
Szőke vagy, bármi játékot vihetsz,
én emlékszem, látlak évszakonként,
még látnom kell benned a vént.
Mikor Életrózsa múlik, télen,
szép arcodon ráncos a végtelen,
öledbe vonod unokád fejét,
s naplód én leszek, a cseléd.
