Rohadt egy nap!

Fantasy / Novellák (1518 katt) Bandi2
  2012.02.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/2 számában.

A mű részt vett a VI. Lidércfény Pályázaton.

Rohadt egy nap!

- Csodálatos napunk van nem? - kérdezte ez a marharépa tőlem.
- Rohadt egy nap! Q***-rva rohadt egy nap… egyáltalán miért vagyunk mi itt? – kérdeztem, miközben küzdöttem a nikotinéhséggel.
- Azért, hogy tanulmányozzuk az őskori emberek viselkedési szokásait – válaszolta amaz. - És hányszor mondtam, hogy ne káromkodj… amíg nem bizonyított...
- Tudom-tudom… - vágtam közbe -, hogy az érzelmi kisugárzás nem terjed át másokra, addig a múltban nincs dühkitörés, mert a majmok fogják uralni a földet a jövőben… hülyeség! - nyilvánítottam véleményt, és egy szál cigiért nyúltam enyhítvén a másnaposság okozta fejfájást.
- És ne is dohányozz!... El sem merem képzelni, hogy mit okozhat a jövőből idekerült plusz anyag, ha csak úgy itt hagyjuk.
- Jó van na… te meg igazán lazíthatnál egy kicsit - válaszoltam, majd éktelen bömbölést hallottam tőlünk alig néhány köpésre. Mire a zaj irányába fordultunk, már egy hatalmas ősmedve rohant felénk szemében izzó őrület. Mire egyet is pislanthattunk volna, egy kőkori ember vetette rá magát egy bokorból és egy kőkéssel kezdte el döfködni, mire az marcangolni kezdte ellenfelét. A jelenet alig tartott pár másodpercig, de mi a küzdő felek halála után is csak percekig némán álltunk.
- Ilyennek nem szabadna megtörténnie… igaz? - kérdeztem. - Azoknak a rohadt kütyüknek az volna a dolguk, hogy teljesen leárnyékoljanak minket, nem?! - próbáltam összeszedni magam, de a lábaim még mindig remegtek a dühvel vegyes félelemtől. - NEM?!
- Ne kiabálj!... úgy néz ki, valami megzavarta a működésüket… most azonban ki kell deríteni, hogy tényleg láttak-e minket, vagy amúgy is így történt volna-e a dolog - válaszolta a hülye teljes nyugalommal.
- Dolog?... DOLOG?!! - kelltem ki magamból. - Ezek majdnem kicsináltak minket!
- Azt majd mindjárt meglátod… segíts lefektetni a földre - mondta a barom, miközben az előembert maradékát igyekezett kiszabadítani a medve öleléséből. Miközben minél tiszteletteljesebben lefektettük a földre az ősembert beugrott valami:
- Meglátom?
- Csak én tudom kezelni az emlék-szkennert.
- Mi? Ho -…- ekkor leesett. - Össze akarsz kapcsolni ezzel az izével? - mutatva a holttestre.

Úgy fél óra múlva már össze is tákoltuk a gépezetet, ami inkább emlékeztetett egy agykéregsokkolóra, mint egy modern szupertitkos fejlesztésre.

- Figyelj meg mindent jó alaposan… ha tényleg érzékelhetőek vagyunk, akkor „takarítást” kell végeznünk és azt te is tanultad, hogy rohad egy melós dolog.
- Csak csináljuk már… - egyeztem bele, bár nem sok ínyem volt hozzá.

3..
2..
1..

Már nem hallottam a nullát. Éreztem, ahogy eddigi életem a feledés homályába vész és új emberré válok.

Felkel… reggel… asszony… gyerekek… boldog. Kaja?... nincs… nem boldog… Vadásztársak… vadászat… boldog… indulás… megy… megy… megy… állj… csinos kavics… asszony örül… megy… megy… ősi földönkívüli civilizáció romjai, melynek közelében mindenki nagyon okos lesz és betekintést nyer az emberiség jövőjébe… és… megy… megy… csinos nagy kavics… boldog… négylábú szarvas jószág… boldog… zöld szál sok… eszi… mi dob dárda… mi boldog… jószág nem boldog

hazairány… megy... megy… csinos nagy kavics… égi tűz villan… nincs füst az égen… nemért… boldog… megy… megy… ősi földönkívüli civilizáció romjai, melynek közelében mindenki nagyon okos lesz és betekintést nyer az emberiség jövőjébe… és… megy… megy… csinos kavics helye… megy… megy… haza…

Baj… halálsikoly… vész… MEDVE… nem boldog. Vadásztársak… mi dob dárda… medve sem boldog… mi… kőkés… szúr… bever fej… sötét… boldog… boldog… boldog… kinyit szem… körülnéz… nem boldog… asszony odaát… gyerekek… odaát… vadásztársak odaát… csinos kavics… SEHOL… nem… bol… doG!!!

Fog kőkés… megy… megy… cseresznye… megy… csinos kavics… megy… megy… szelek súgják: Rohadt egy nap!... nemért… megy… medve rohan… két időutazó a jövőből, akik etológiai vizsgálatokat végeznek… nem szeret… medve… őt sem… rohan medve… medve rohan… kőkés szívbe… karmok szívbe… csinos kavics.

Adás vége… kinyit a szememet… látom az időutazó marhát… belenyúlok a zsebembe… előveszek egy szál füstös pálcát… meggyújtom a cigarettát, majd azt mondom, mit a szelek is súgtak nekem:

- Rohadt egy nap!

Előző oldal Bandi2
Vélemények a műről (eddig 3 db)