A gát
A nagy sárga munkagépek végre megjelentek a falu felett, hogy megkezdjék a gát építését, amely képes lenne egy kis vizet megtartani. A sokéves huzavona, a terepszemlék és újratervezések után úgy tűnt, mehet a munka.
A mérnökök fő kérdése az volt, hogy a völgy el fogja-e bírni a hatalmas víztömeget, amelyet a Kis-patak szállít majd az évek alatt. A számítások igazolták, hogy nem fog elszivárogni a hegyoldal kőzeteiben, így már semmi akadálya nem volt az építkezésnek. A patakparton az építésvezetők kis bódéjai gombaként nőttek ki a földből, így egy hét múlva el is kezdődött a nagy munka.
A gát alapját a sziklás talajba kellett bevágni, ami elég lassan haladt. A nagy gépek erőlködve ontották magukból a füstöt, a munkások szervezetten mozogtak köztük, így végül sikerült a mély gödröt kiásni. Három hét telt el, mire elkezdhették a vasalt alap betonozását, miközben az elterelt patak csak nézte-nézte, hogy mi fog vele történni.
Az előző hétvégén megállás nélkül esett, minden csúszott, ezért a negyedik hét nehezen indult. Az idő szomorú volt, köd ült a völgyben, a gát friss betonalapja mögött pedig barnán, mozdulatlanul állt az összegyűlt esővíz. A munkagépek lánctalpainak mély barázdáiban is zavaros lé gyűlt össze. A reggeli műszak lassan vonult fel a területre. Az egyik betonozó férfi óvatosan kerülgette a pocsolyákat kávéspohárral a kezében, amikor egy sötét, szabálytalan alakra lett figyelmes a patak régi medrénél.
– Gyertek ide, van itt valami! – kiáltotta társai felé.
– Ő… Ő… a darus – vágta rá egy másik munkás.
– Hívni kell a rendőrséget! – mondták szinte egyszerre.
A nyomozók fél óra múlva már az építési területen voltak. Mindenkit kikérdeztek, hogy ki látta utoljára a darust, ki hol tartózkodott korábban. A holttest úgy nézett ki, mintha egy állat tépte volna szét, így az elsődleges vizsgálat alapján medvetámadásra gyanakodtak.
Az eset nem okozott nagy felfordulást, a munka folyt tovább. Az év végére a tározó felső részét már javában töltötték a patak vizével, valamint a lenti nagy gát is kinőtt a köves földből. Hamarosan azonban – a hideg miatt – leállt az építkezés, csak két őr járkált a készülő műtárgyak között.
Március elején indult újra a munka. Az első nap az egyik őr egy törzset vett észre fenn, a part közeli vízben.
„Csak ki kellene szedni” – gondolta, így odahúzta magához egy vasvillával, és ekkor ordított fel:
– Emberek, valaki… – majd még hangosabban kiabálta: – Valaki úszik a vízben!
A mérnök hallotta meg először, gyorsan odafutott az őrhöz. Még útközben kérdezte:
– A vízbe esett?
– Ki az? Mit keresett itt? – kérdezte valaki.
– Hát, mi van itt? A medvék újra? – értetlenkedett a mérnök, miközben már mindenki köréjük gyűlt az építkezésről.
– Itt valami nincs rendben. Az építkezésen nem így szoktak meghalni az emberek, leesnek valahonnan… – de nem folytatta, mert közben valaki már hívta a rendőröket a gáthoz.
Mire a nyomozók megérkeztek, a víz egy nagy fatárgyat is odasodort a friss betonfalhoz. Az egyik munkás már messziről látta rajta a rozsdás vaspántokat, de csak akkor merte kimondani, amikor tompán nekiütődött a betonpartnak:
– Az ott egy koporsó!
– Szóval, még egy! – kezdte a főhadnagy.
– Kettő – vágta rá rémülten mérnök.
– Mi kettő? – kérdezte idegesen a nyomozó.
A mérnök nem válaszolt, de a félig nyitott koporsó fele mutatott, amelyben a vízügyis feküdt. Halott társaik látványára a munkások összerezzentek és egyre idegesebben járkáltak fel-alá.
– Senki nem hagyhatja el a helyszínt! – törte meg a csendet a főhadnagy, majd elkezdte társával az emberek kihallgatását.
Már harmadik órája megállás nélkül faggatták a nyomozók a munkásokat, de nem tudtak meg semmi használhatót, míg az egyik munkás egy furcsa történetet kezdett elmesélni:
– Tudják, itt volt a falu temetője többszáz éven keresztül, csak megtelt. De…
– Igen? Nem is mondta senki. A térképeken sincs rajta… – folytatta a főhadnagy, majd a mérnökhöz fordult. – A mérnök úr tudta, hogy itt régen egy temető volt?
– Igen… Igen, de azt már vagy ötven éve felszámolták, és átvitték a csontokat a lentibe – magyarázta.
– Aha…, de ugye érzi a mérnök úr, hogy itt valami elkezdődött?
A főhadnagy még válaszra várt, amikor kintről kiabálás hallatszott. Mire a rendőrök kiértek az épülő gáthoz, az emberek már félkörben álltak a sárban fekvő férfi körül, akinek a fejéből egy vasszög állt ki.
