A tó partján
Már több hete ringatózok itt a tó partján. Senki nem néz rám, nem evez ki velem a nyílt vízre, ahol régen órákat töltöttem a fodrozódó hullámok között. Csak vagyok. Bezzeg, mikor még új voltam, a gazdám úgy féltett, mint a szeme világát. Folyton lefestett, ha már megkopott színem vagy megfoltozott, ha lék keletkezett testemen. Most már rám sem néz. Lassan teljesen elkorhadok az idő múlásában. Már csak a békák ülnek rám, néha egy-egy szitakötő sütteti magát padomon, ritkán nádirigó fuvolázza csodálatos énekét, és a nap forró sugara is megpihen rajtam. Csak remélni merem, nem feledkeztek meg rólam, hogy aztán tűzifaként végezzem a kályhát melengető lángok között.
2026.07.12.
