Riport Kakuk Lajossal 2008. Jún. 29.

Külvilág / Interjúk (2152 katt) Rohadék
  2010.08.30.

Tököm tele van - köszön Lajabá.

Mi a baj - venném le a cipőm, de rám szól, h. hagyjam. Felugrottam ezen a szombat délutánon Blaze és Achilles papájához, a 63 éves virágkötőkirályhoz, mert jobban szeretem értékes emberekkel múlatni az időt, mint részeges gyökerekkel. Az öregebbektől egyébként is csak tanulni lehet, őnála ez még eredetiséggel is párosul. Kedvemre való az olyan társalgás, ami nem csak szakmai dolgokból áll, vagy nem csak családi és hétköznapi dolgokról, ilyenformán élményszámba menő. Ehhez nem kell más, mint nyitottság és őszinte érdeklődés a másik dolgai iránt.

Az a baj, hogy a fiaim nem tudnak eljönni a nagybátyjuk lányának esküvőjére. Mondtam hogy kérjenek az anyjuktól, de ők a saját lábukon akarnak állni. Pedig ennyit megtehetnének neki, aki annyit segített.

Meglátja a hajam. Azt mondja: mivan, elaludtál a parkba? És mosolygunk. Azt mondja, ezt az első számért kaptam. Jól ki lettem figurázva ott - de én értem a viccet - nyugtatott meg. Ismerem annyira Lajabát, hogy erre számítsak, és még jól is esett, hogy bosszút állt egy beszólással, mert ez azt jelenti, hatott rá. Meg is mondtam neki, hogy megtiszteltetésnek veszem, ha valaki, aki mást is tehetne, és ennyivel több mindent élt meg tőlem, mint ő, mégis engem olvas. Szolid mosolyában kaptam meg először azt a tekintetet, amit a magamkorabeliek nem ismernek, és képtelenek produkálni. Később ezt „hékúlának” nevezte, ami annyit tesz, hogy olyan vicc, bohém tett, amely komolynak lácik, tehát csak lácatból ártó, igazából a törődésnek egy válfaja.

Az nem tecet a cikkbe, árulja el, miután először kínál hiába kávéval vagy sörrel, hogy kövidinkát ittam. Ja, és nem tecik a káromkodás sem. Kapásból Kóródi Pistabát képzeltem magam elé, aki ugyanezt a nézetet vallja, de Lajabá mer trágár szavakat használni, legalábbis mikor ketten vagyunk, nem hall minket senki. Fogadd el ezt - nyújt át egy félmarokra való kagylót - az újságért. Pénzt akart adni, de kitértem. Tőle? (vízszintes fejrázás)

Második szál cigi közben akarja megosztani velem a feketesörét, de még mindig nem kérek. Hogy a gatya szakadjon le rólad. Ez volt életem legnagyobb káromkodása. Aki ismer, az tudja, én nem dühöngök, nem káromkodok, ha én megfogom a homlokomat, és lehajtom a fejem, akkor baj van. Ez segít? Kérdezem. Igen, feleli. Nem kell lehülyéznek, szidnom a másikat. Ami tecett a lapban: ebben mindenki mondhatja a magáét, ez nem az Észak-Magyarország, ahol mindenki azt írja amit a főnök előír. Tudod nekem Trabant hikomatom van. Ez az a kocsi, ami ugyanoda elmegy, mint a nagy bazi BMW. Kátya nem azzal fog bekerülni a fotós világba, hogy lefexik 20 emberrel. Az Északba ez van. De kátya önerőből lesz valaki szerintem. Tecik amit Neomaci csinál, de erre Miskolc nincs felkészülve. Győrbe, Szegeden, Pécsen ezt már régen megértették volna. Jól ismernek engem a városatyák, csak az a szar, nem kérsz sört, nem, hogy nem tudják mit érzek mikor én őrájuk nézek, hogy nekünk hónapokat kell dolgoznunk azért, amit ők svindliskedéssel egy hét alatt, na, igyál már egy kis fekete sört, ezt utáltam Miskolcban, és mindig is ilyen volt. csak kóstold meg, aztán kiköpöd.

Felteszem, a harmadik szál ciginél ez egy újabb hékúla volt. Aztán eszembe jutott, hogy erre az én fajtám (még) nem, de Titus Cassius már képes.

Előkerül egy fotóalbum. Itt veszem át a diplomát Antall Józseftől. Ilyen az egész országban csak nekem van.

Lajabá Nagybárcán született. Putnokon tette le a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumot, majd levelezőn 73-ban Kertészeti és Mezőgazdasági főiskolán megkapta a mezőgazdasági üzemmérnöki diplomát.

Több tucatnyi újságkivágás hirdeti pályafutását, mint virágkötő. Biztos, hogy nem kérsz sört? Várjál akkor van tej, nyitja tágra a hűtőt. Az jöhet. Máris önti. Megvakarom a fejem, azt mondja, hagyjad, majd elmúlik. A nyírbátori templomban adta át Antall ezt az életműdíjat, ő ezt így, nem azt, h. diploma, mint ahogy rá van írva, életműdíjnak nevezte. Annak az embernek nagy tudása volt, nem olyan Gyurcsány-féle, h. kiáll röhögve, Antall arról a nyírbátori templomról először egy félórás előadást tartott, a népről, akik ott laktak, a történetét a helynek. Azt mondta: és most kérjük Kakuk Lajos művész urat, fáradjon fel... én nem tartottam magam művésznek. Önzetlen, az voltam, és túlzásba is vittem. Ez ÉLETFORMA. Többet ér 30.000 Ft ha jól érzem magam mint 200.000 ha szarul. Rám mutat: neked nem kell 2x mondani.

Ötödik cigi, idézet egy cikkből (1991. Aug. 5. Népszabadság): „Antall József a műemlék jellegű református templomba is ellátogatott, ahol virágkötészeti kiállítást nyitott meg. Ennek 20 kompozícióját a sajószentpéteri Kakuk Lajos és „csapata” készített, különös figyelmecentelve közben a klasszikus épületbelsővel való harmóniára”.

A hatodik ciginél jampifényképek nézegetése közben elmagyarázta, hogyan készül a kenderből és a nádból a subaszőnyeg, fonott kosár, gyümölcstartó stb. Elmondja, ő valamikor fafaragásokat is csinált, és odavan a bőrdíszműves dolgokért is.

Ilyenekkel nőttem fel, mint a Mezey István (barcikai festőművész); volt bőrdíszműves, akinek a boltja ott van a sötétkapunál; meg a Kopcsik, a cukrász, aki 10 oszkárdíjat zsebelt be, marcipánból meg cukorból csinál híres festményeket, meg egy csomó dolgot (nemrég volt a Friderikusz műsorában is szó róla, tényleg nagy arcról van szó).

Nem voltam én mindig ilyen kisember, hogy a másodikon lakjak. Laktam én már a negyediken is - meg egy dombtetői telekben - mutatja a képeket. De amit a legutóbbi melómnál, egy házasságkötőben kaptam, hogy nem fogadnak el, mert nem az nyerte a pályázatot, akitől várták, hogy minél több lóvé legyen, hanem én, és engem néznek madárnak. Kerestem én már naponta Szlovákiában 100 dollárt. Tudod, mennyi volt akkor egy ebéd, amiben benne volt kacsasült, meg desszert? 1 dollár. Csak azt sajnálom, hogy nincs pénzem olyan túrabakancsra, amiből szögek állnak ki, hogy beletapossak ezeknek az arcába. Én a TISZTES HASZON fogalmán nőttem fel, ami ícól: ha én 100 forintért veszek valamit, és 200-ért adom, pedig adhatnám 500-ért. Mióta vége a kommunizmusnak, vége a TISZTES HASZONNAK is. Ma már csak az számít, minél többet keress minél kevesebb befektetéssel, és a minőség le van ejtve, csak jó helyen kell jó időben lenni. Ennek azért nem örülök, mert nem az keresi a pénzt, aki felkel hajnalban, megfeji a tehenet, megcsinál mindent, elszállítja, hanem aki a boltban elsáfárkodja.

Kilencedik cigi, a művészet lényege, hogy a művelője a saját gondolatvilágát keresztülviszi tűzön-vizen, és nem érdeklik a külsőségek. Mindegy, van-e éle a nadrágomnak, mindegy, hogy Gyurcsány röhög az arcomba vagy Macilaci. Mindent leírsz? Ha én lemennék Macilacihoz, 3 napig vissza se jönnék. Ki az a Macilaci? Aki ott lakik Sz.-felé. Jaaa, Neomaci? Az, az.

Hamisítatlan.

Előző oldal Rohadék