Baljós idő
Napfény emléke
ül a Telihold arcán.
Az éjszaka
sötét leple lassan lélegzik.
A Föld tüdeje
forró porral telik,
a csend is
szomjazni tanul.
Nem a bolygó vétkezett –
csak túl sok nyomot
hagytunk rajta.
S ha nem tanulunk
könnyebben járni,
egyszer a jövő
lepi el jelenünk.
Elébe vágódik a mának,
ha nem vigyázunk.
Kemencében sülő
pogácsákká válunk.
Így múlhat el létünk,
de szép holnapot reméljünk.
Kis bolygónkra nézvén,
megnyugvást remélvén,
az élővilágra leselkedvén,
baljós jövőt
karcol
minden apró tettünk.
Szentes, 2026. nyár
