Zuhogott az eső
Zuhogott az eső...
Egyszer együtt áztunk meg.
Anyám vasalóval
szárította meg a ruhád...
Szótlan szeretettel nézett...
Téged befogadott a család!
Aztán elrontottunk mindent...
Te elmentél, másé lettél.
A fabudinkban bőgtem
ki magam, mint egy gyerek.
Sohasem felejtettelek,
hiszen te voltál az első.
Negyven év múlva láttalak újra.
Már benned lappangott a halál!
Végig nézhettem, (büntetésül?)
ahogyan végül megtalál!
Most itt vagyok a nincs
közepén! Gyengül a hangod.
Régi képeken nézegetem
halványuló kedves arcod.
2023.05.16.
