Az ajándék
Vacsora után ma sem szólt semmit Judit, majd kiment a kisházba, ahol szabadidejében alkotni szokott. Az évek óta minden vackot megrendelt a kínai ócskaküldőktől, és a csomagokért elmászott a sarkon lévő büdösboltba, ahol a kikímélt kiskedvenceknek árultak jutifalatokat, és gyakori vendég volt a csomagautomatáknál is. Csak folytak be a csomagok számolatlanul. A kisházba csak tette be a lábát. A férjét nem érdekelte, hogy hol készülnek a karácsonyi díszek, a fülbevalók meg Márk számára értéktelen bóvlik.
A férje emésztés gyanánt a kanapén fetrengve céltalanul kapcsolgatta a tévét ma is, mint jó szokása szerint. Igazából semmi sem kötötte le a figyelmét, csak annyit akart elérni, hogy ne kelljen a nőhöz szólni. Az utóbbi években már bármit is mondott, kicsavarva használták fel ellene. Ezzel csak annyit tudott elérni, hogy a mindennapos veszekedések megszűntek köztük.
Judit több óra múlva került elő, amikor a férje már aludt egy adagot. Nagyon dolgozott mostanában.
Pár hét után Márknak feltűnt, hogy a neje egyre kedvesebb hozzá. Judit többször megkérte, hogy a kötelező bevásárlások után a nagyobb csomagokat is hozzák haza. Márk óvatos volt, nem kérdezett semmit.
Egy pénteki napon, amikor Márk hazaért, a felesége tőle szokatlan módon beszédbe elegyedett vele a vacsora előtt:
– Régóta vagyunk együtt és rendbe akarok hozni.
– Mit akarsz rendbe hozni? – kérdezte azonnal Márk, mert nem tudta, hogy a felesége miért mondja ezeket… De miközben ezen tűnődött, Judit gyorsan válaszolt is neki:
– Mindent…
– Az jó, mert unom már ezt az egészet – válaszolta meglepődve Márk.
– Amióta csak ketten vagyunk, semmi kapcsolat nincs köztünk és ez így nem jó… – folytatta az asszony majd:
– Nézd, Márk, néhány hete eldöntöttem, hogy ajándékot csinálok neked.
– Oké, de… – kezdte volt a férfi, de Judit közbeszólt.
– Megyek is ki, hogy vasárnapra elkészüljek vele.
Márk evett valamit és elkezdett játszani egy régi kedvenc retró játékával. Judit éjfél felé került elő a kisházból, a férfi megkérdezte tőle, hogy a hétvégén jön-e haza a gyerek, de Judit se tudta. A férfi gyorsan aludni indult. Azért kíváncsi volt, hogy a felesége miért lett hirtelen ilyen kedves hozzá, és mit akar neki csinálni. Azt gondolta, hogyha kérdez valamit, akkor az csak olaj lenne a tűzre, és most ő semmit sem szeretne elrontani. Igazából nem is emlékezett rá, hogy miért is hidegültek el egymástól.
Márk szombat reggel korán felébredt, de Juditot már nem találta a házban. Félálomban egy kávét akart főzni, és megtöltötte a kotyogóst és feltette a főzőlapra. A kávé azonban nem akart csöpögni. A tévé persze szólt a nappaliban, ami Juditot olyan sokszor kiborította. Sietve kiment az óraszekrényhez, de legnagyobb meglepetésére a felesége is a biztosítékokat kémlelte…
– Egyébként szia, nem találkoztunk reggel – üdvözölve feleségét megdöbbenve Márk.
– Mondtam… vasárnap végezni akarok az ajándékkal – válaszolta Judit.
Márk egy szó nélkül visszakapcsolta az automatát, majd bement a konyhába és most már lefőtt a kávé.
Judit egész nap kint barkácsolt, csak késő este jött be és azonnal aludni ment, Márk úgy gondolta, hogy a felesége másnapra tényleg elkészül.
Azon a vasárnap reggel Judit keltette férfit és enni hívta kedvesen.
– Mi lesz a reggeli? – kérdezte a férfi, de a nő máris kérte, hogy menjenek ki a kisházba.
Márknak azonnal feltűnt, hogy Judit szépen kitakarította a koszos házat, hát ez lesz az ajándék, gondolta. Túl nagy volt a rend és a tisztaság, így már a régi nyárikonyha is felismerhetővé vált, titkon örült is neki Márk.
A kisházban tárolta a férje is a szerszámokat, de már évek óta nem nyúlt hozzájuk. A zsebkendőnyi kertükben is térkő uralkodott, ahhoz pedig csak egy seprű kellett.
– Szép rendet csináltál itt. Látom, a régi vackokat is elpakoltad és mindennek találtál helyet. Köszönöm – mondta a feleségének őszinte örömmel.
Az egykor koszos konyhában már elfért a szépen megterített asztal, amin már illatozott is a kolbászos tojásrántotta és külön a sült szalonna, ahogy Márk mindig is szerette. Judit hellyel kínálta az urát, majd…
– Éhes vagyok – mondta Márk, aki boldog volt.
– Mindig szerettél enni – mondta kedvesen Judit, amire Márk csak bólintott és nekiesett a kajának.
Márk az evés közben látta, hogy Judit nagyon izgatott. Egyre jobban érezte felesége szokatlan viselkedését. Ideje sem volt végiggondolni ezt, mert felesége hirtelen felpattant és a fal felé nyúlt, hogy a kábel végén lévő dugót a konnektorba dugja. Márk kezében a villa egy falat tojással megállt. A férfi nem értette, hogy miért nem mozdul és szinte azonnal feljajdult és rázkódni kezdett. A szék alatta sercegni kezdett és enyhe füst szállt fel. Judit csak nézte a férjét, aki körül már lángnyelvek csaptak fel. Márk a székkel együtt felborult, de még mindig vonaglott rajta és sülthússzag borította be a konyhát. Judit megvetően nézett le rá, és reménykedett benne, hogy végre kínok közt leheli ki a lelkét. Majd kiabálni kezdett.
– Ugye milyen ajándékot csinált neked a buta feleséged, te…
– Ugye milyen… – de nem fejezte be a mondanivalóját, de folytatta.
– Ajándék…
– Neked csináltam ezt… vasárnapra…
– Befejeztem… látod… kész van…
– Te mondtad… hogy én semmihez nem értek.
– Ez nem semmi, ez működik…
– Ugye…? Ugye működik…? – de ez már hallani sem lehetett, mert Judit tüdeje füsttel telt meg.
