Keresztfa
Érted vagyok, Uram!
Kezemben a szögek,
Melyek kezedet és lábadat járták át,
A keresztfa már üres,
Testedet asszonyok a sírba helyezték,
Mirhával, s tömjénnel kentek meg,
S betakartak gyolccsal,
S én állok az üres keresztfa alatt,
Kezemben a véres szegekkel,
Ontották fájdalmaid,
Haláltusád hallgatag vágyait,
A keresztfát ledöntik hóhéraid,
S én zokogva ráborulok,
Mert megjósoltad, hogy
Háromszor megtagadlak,
Ó, én Uram!
Én végső menedékem,
Már halott vagy,
Hideg sírban fekszel,
S kiáltok az égbe,
Égő lélekkel,
Miért kellett ezt átélned?
Véred csorog a koponyák hegyén,
S én balga testtel, üres tekintettel,
Meredek a szegekre,
Melyek átjárták kezedet, s lábadat,
Meredek a keresztre,
Halálod kínzó szentjére.
