Mámoros éjszakák
A mámoros éjszakák kéjjel itatott vágya, hogy a szabadság érzetét meghagyhassa magának az ember. Ezt az érzést nagyon jól ismerte Gábor, aki a kocsmák füstös mélyén ismerkedett meg az élet ezen oldalával. Persze az elején csak csaposként dolgozott egy éjszakai lokálban, ahol mindig előtte volt a kísértés, az alkohol és a nők egyvelege, aminek egy idő után nem tudott ellenállni. Ehhez nagyban hozzájárult Anna is, a lokál kedvenc lányának kedvessége és társasága, aki a kezdetektől fogva szimpatizált Gáborral, csak meg volt kötve a keze.
– Kérek egy csapolt sört – szólt oda az egyik vendég Gábornak a hangos zene közepette. Az ital kérője egy jól megtermett, negyvenes éveiben járható férfi volt és az oldalán ott volt Anna, aki a munkáját végezte. Amikor a férfi nem figyelt, a lány Gábor kezébe csúsztatott egy cetlit, amire dőltbetűvel a következő volt írva.
„Szimpatikus fiú vagy. A kuncsaft az első, de veled is szívesen játszanék.”
Gábor úgy csinált, mintha kifújná az orrát, közben elolvasta a cetlit, és meglepetten vette tudomásul, hogy mit szeretne a lány. Az igazat megvallva neki sem lett volna ellene kifogása. Visszafordult, és hogy ne vegye észre senki, egy félszeg mosolyt eresztett el a lány felé, majd megint a munkájára koncentrált. Azon az estén már nem találkozott a tekintetük, de mindketten tudták, hogy nem közömbösek egymás iránt. Gábor nagyon sokat gondolt Annára, és ennek meg is lett az eredménye. Egyik este a lakásán megszólalt a csengő, és amikor kinyitotta az ajtót, Anna állt ott egy kivágott felsőben és miniszoknyában és a lábán fekete necc harisnya simult végig.
– Anna? Hogy kerülsz te ide? – kérdezte meglepetten Gábor.
– Bemehetek, szépfiú? – szólalt meg bájos hangján a lány.
– Persze – válaszolta Gábor.
Gábor szerette a régiségeket, így amikor Anna belépett a lakásba és körbenézett, rengeteg 19. századi bútorral találkozott, amivel szépen, gondosan be volt rendezve a lakás. A lányt lenyűgözte ez az elegancia.
– Honnan van ez a szépérzéked a stílust és időszakot illetően?
– Nagyapám régiségkereskedő volt, és már egészen kicsi korom óta szerettem ezt az ódon világot.
– Nagyon jó tulajdonságot örököltél nagyapádtól – mondta Anna.
Gábor nem szólt semmit, inkább szótlan bámulta a lányt, miközben ő végigjárta a nappalit, majd betért a hálószobába. Amire a fiú bement Anna után a szobába, a lány már félmeztelenül feküdt a franciaágyon és kéjsóvár szemekkel pásztázta a fiút.
– Tetszik, amit látsz, szépfiú?
Gábor nem tudott megszólalni a meglepettségtől, de azt hiszem, inkább a látványtól, ami pillanatnyi beszédproblémát okozott nála. Majd egy kis idő után ennyit mondott.
– Gyönyörű vagy. – Megsimogatta a lány arcát és nem tudott ellenállni a vágyainak és vad kéjjel teli csókcsatába kezdtek, majd hosszas, izzasztó szeretkezésben forrtak össze. Gábor csak a szeretkezés után vette észre, hogy a lány vénái olyanok, mint a szita, és a heroin báróvá lett szervezete ordít a szer adta érzésért.
– Miért csinálod ezt? – kérdezte Gábor, majd a lány kezére mutatott, ami tele volt tűnyomokkal és az elszíneződött bőrfelülettel. Nem kapott választ. Majd a lány kikászálódott mellőle az ágyból és a már amúgy is kócos hajába túrt. Inkább a kérdésre kérdéssel felelt.
– Miért, így, hogy már megláttad, nem is kell neked egy elbaszott életű, narkós kurva?
– Nem ezt mondtam – válaszolta Gábor. – De biztos van miértje, amiért ezt teszed magaddal.
– Ezt te nem értheted. Ehhez túl fiatal vagy. Csak annyit tegyél meg nekem, hogy amikor összejárunk, jól megdugsz és a többit bízd rám. Elégedj meg azzal, hogy bejössz nekem és ilyenkor jól megkefélhetsz. Többet nem mondhatok. Majd ezután egy csíkot szívott fel az éjjeliszekrényről, ami már oda volt készítve. Amikor felszívta, Gábortól csak ennyit kérdezett.
– Van egy korty whiskyd?
– Van – felelte a fiú.
Odasétált a bárszekrényhez, és töltött Annának egy Chivas Regalt. Ahogy Gábor ott állt a bárszekrény előtt, azon gondolkozott, honnan is tudta meg a lány a címét. Arra az elhatározásra jutott, hogy megkérdezi, és amikor belekezdett volna a kérdez-felelekbe, akkor a lány ott termett mögötte, és egy gyengéd csókot lehelt az ajkára, majd meg sem várta, hogy Gábor odaadja neki a Chivast, már el is vette és legurította. Gábor csak nézte a lányt, és nem tudta elképzelni, hogyan is jutott el idáig. Mi volt az életének az a momentuma, hogy a lét sziklaperemén létezve élje a mindennapjait, ha ezt egyáltalán lehet életnek nevezni. Nem hagyta nyugodni a tudat, hogy ez a lány az ágyában kötött ki, de hogyan is találta meg a hozzá vezető utat. Egyszerűen csak megkérdezte értelmes választ nem nagyon remélve.
– Honnan tudtad, hol lakom?
– Életem, nem tudsz te semmit. Látszik, nagyon fiatal vagy – válaszolta a lány, majd így folytatta. – De bocsánat, egyet tudsz, rohadt jól kefélni. Azon kívül fogalmad sincsen, kik vesznek körül nap, mint nap. A munkahely, ahol éjszakánként dolgozol, én meg a vendégek cafkája vagyok, az orosz maffia kezében van, és történetesen a főnökük, Sasha, az én barátom. Feltűnt neki, amikor én odaadtam a cetlit neked. Ő nem szólt, mert csendes ember, de azóta figyeltet téged. Tudja minden lépésedet. Azzal is tisztában vagyok, hogy meglesz a büntetésem ezért, amitől nagyon félek, mert Sasha bármire képes az embereivel. De addig élvezzem az életet, ameddig lehet. Tudom, hogy most ez önzőn hangzott, de így vagyok vele és kész.
Gábor döbbenten hallgatta végig Anna mondandóját, majd a mellkasában különös érzés kezdett elhatalmasodni. A félelemé, ami úgy érezte, szétfeszíti és felőrli. Arra gondolt, hogy bemegy és felmond, csak azt nem tudta, milyen indokot fog mondani, hogy miért akarja itt hagyni a lokált. Azt is tudta, hogy ha megteszi, tálcán kínálja fel magát Sashanak, mert mindenképp vele kellene elrendezni a felmondását. Tanácstalanná és egy szempillantás alatt gondterheltté vált. Ezt a világot eddig csak a filmekből ismerte és most belecseppent a közepébe. Lehetne úgy is mondani, hogy egy rakás szar közepében kapálózik, de a végén úgy is elmerül. S ettől megijedt, mert tudta, milyen módon fog elmerülni. Tetszett vagy sem, ujjat húzott az orosz maffiával és innentől ők diktálnak. Már látatlanban is tudja, hogy ennek jó vége nem lesz. Anna látta az arcán, hogy elmerengett és hirtelen azon a fiatal arcon, mintha gyülekezni kezdtek az öregedés ráncai, de nem azok voltak, hanem a félelemé, ami megviseltté tette. Tudta, hogy ennek az egésznek ő az okozója, és megsajnálta ezért Gábort, aki kis tudatlan belement a játékba, és még nála is nagyobb bajba sodorta. A következő mondata meglepte a lányt.
– Valahogy ebből ki kell másznunk.
– S mégis, hogy tervezted, te szuperhős? – kérdezte a lány.
– Még nem tudom – válaszolta Gábor. – De az biztos, hogy nem leszek tétlen, és nem várom meg, amíg ezek a gorillák rám találnak, és elveszik az életemet.
– Tetszik a hozzáállásod, hogy nem akarsz megfutamodni – mondta a lány. – De el kell, hogy szomorítsalak, ezek most arra fognak menni, hogy kinyírjanak. S hogy miért? Azt is elmondom. Egyszerű képlet. Azért, mert elvetted Sasha legjobban fizetett kurváját, aki történetesen a nője is. Úgyhogy már ketten vagyunk szarban, szépfiú.
– Az lehet, hogy már ketten vagyunk szarban, de én akkor is mindent megteszek és magammal viszlek.
– Még is hova? – kérdezte a lány meglepődve.
Nem volt hozzászokva, hogy nőként gondoljanak rá. Egész életében, amióta csak az eszét tudja, csak eszköz volt az emberek szemében. Hirtelen eszébe jutott a gyerekkora, ahol ugyanezt játszotta vele el az apja az anyja halálakor. Rávette, hogy mellette tanúskodjon, és mondja azt a rendőrségnek, hogy baleset volt. De ő tisztán emlékszik arra, hogy nem az volt, mert amit azon a napon látott, soha nem tudja elfelejteni. Ahogy az anyja ott állt a szobában az ablak előtt, és kérdőre vonta az apját a hűtlensége miatt, akkor változott és pecsételődött meg az egész élete. Az apja erre dühbe gurult. S az ital adta bátorság jogán hirtelen ott termett az anyja mellett, és ő már csak azt látta, ahogy az anyja a földre rogy, de még az utolsó erejével próbál megkapaszkodni a vérével áztatott fehér textilben. Az anyja addig volt életben, amíg a függöny tartotta az erejét és a súlyát. Ahogy a függöny elszakadt, az anyja holtan esett a padlóra és nem mozdult többé. Ezért nem volt Anna hozzászokva, hogy emberként, mi több nőként tekintsenek rá. S most Gábor gesztusa a szíve mélyén nagyon jól esett neki, és valahol bízott a fiúban.
Bár kevés esélyt látott arra, hogy ezt megússzák, mégis talált egy embert, aki ajtót nyitott neki a sötétségből a fényre és a szabad életre. Úgy érezte, most vagy soha. A szabad élet, mint fogalom, vonzóvá vált a számára. Ez az egész, ami velük történik olyan, mintha egy Lovecraft műben lennének, az Őrület hegyeiben, ahol az Antarktisz hideg klímája fogva tartja őket és ki akarnak szabadulni, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Mindkettejük helyzete most olyan volt, mintha ebből a Lovecraft kisregényből az Antarktiszon talált szörnyek üldöznék őket a maffia formájában. Jól tudták, ezek a vérebek hajtóvadászatot indítottak ellenük, és előbb-utóbb úgy is a nyomukra akadnak.
Abban a pillanatban nagy robajjal betörték az ajtót, és Sasha gorillái földre teperték őket. A földön feküdtek, amikor egy lakkcipő kopogása hallatszott a távolból. Olyan, mintha az ajtónak nevezett díszpáholyból nézte volna végig, és amikor vége lett az előadásnak, odament, hogy közelebbről is láthassa a két főszereplőt és gratulálhasson nekik. A cipő kopogása elhalt, és ütemes taps vette kezdetét egy személyben. Sasha volt, mindkettejük rémálma. Jól tudták, innen csak egyetlen kiút van nekik. A halál.
– Most komolyan azt hittétek, ezt megúszhatjátok? – kérdezte türelmesen Sasha, aki egyfolytában Annát nézte. – Kérdeztem valamit. Nem halljátok? – kezdett fogyni a türelme.
Anna a félelemtől remegve kezdte a monológját.
– Ne haragudj, Sasha, nekem nem jelentett semmit.
Közben Gábor egy szó nélkül ránézett, és nagyot nyelt, pedig legszívesebben elküldte volna a picsába a lányt, mert amikor még nem voltak szarban, teljesen másokat mondott neki. De igaz, már akkor slamasztikában voltak, amikor belekezdtek ebbe az egészbe.
– Kussolj, te ribanc! – rivallt rá Sasha idegesen, amitől a lány összerezzent.
– Te, pincérfiú, tudsz valami mentséget arra, hogy megdugtad a legjobban fizetett kurvámat az én engedélyem nélkül? Ráadásul az én drogomat szívod, te faszszopó, és utána szétlőve kúrod meg a nőmet. Van vér a pucádban, az egy biztos. Bátor gyerek vagy, ezt, lehet, nem hiszed el, de díjazom. De attól még nem változott meg bennem semmi azzal kapcsolatban, hogy legszívesebben kinyírnálak mind a kettőtöket, és eltűntetnélek a Föld színéről is. De az túl könnyű lenne.
Anna zihálva gyors ütemben vette, pontosabban inkább kapkodta a levegőt, ahogy Sashat hallgatta, mert az egész testét átjárta a rettegés. Ismerte a férfit, milyen kegyetlen tudott lenni. Az jutott eszébe, amikor egy alkalommal velük ment egy pénzbehajtási akcióra, és az illető nem tudott fizetni. Sasha ott a helyszínen puszta kézzel fogta és megvakította. Kinyomta az üregéből mind a két szemgolyóját az embernek. Soha nem fogja elfelejteni azt a velőt rázó üvöltést, amit akkor éjjel hallott, amikor ez történt. Anna azt hitte, vele is ez fog történni. Csak remélni merte, hogy nem csúfítja el, és nem teszi örökre sötétbe Sasha, de közel sem volt biztos benne, hogy megússza.
Sasha odalépett Anna elé, és szép gyengéden elkezdte simogatni az arcát, majd tenyerében simította és annál is gyengédebben, mint az előbb, beletúrt fodros, göndör hajába, majd ennyit mondott.
– Most tetszel nekem a legjobban, édesem.
Ahogy hangra nyitotta volna a száját a lány, egyből a befogta azt Sasha a kezével.
– Csak, kérlek, kussolj a rohadt életbe. Nem elég, hogy mással kúrsz, de még be sem akarod fogni azt a lepcses pofádat. Emlékszel az előbbi mondatomra?
Anna bólogatott.
– Azért mondtam, mert szeretem látni az emberek szemében a félelmet, hogy tartanak tőlem. Te okos lány vagy, nem hiába emeltelek ki a szarból és a mocsokból és tettelek elég kapós kis hölggyé. De erre most én is ráfizettem, mert visszaéltél a jóságommal, és azt én valahogy soha nem szerettem. Tudjátok, az ember mindig úgy próbál élni, hogy megfeleljen a társadalmi normáknak, és hogy jó ember legyen. Legalább is engem anyám mindig arra nevelt. Emlékszem, mindig ezt mondta. „Légy jó ember, fiam, és a világ meghálálja.” Őszinte leszek veletek. Ebből a hálából most rohadtul nem érzek semmit. Csak egy dolgot. Át lettem baszva, mint szar a palánkon, és ezért valaki fizetni fog.
Gábor és Anna szótlanul a szemükben félelemmel hallgatták végig Sasha mondandóját, és nem tudták, hogy mi lesz velük.
– De ebben én is hibáztam – folytatta, és Anna arcából hátrasimított egy hajtincset. – Szóval szegény jó anyám csak jót akart a fiának, de a világ kibaszott velem. Így is fel lehet fogni. Viszont nekem van egy saját törvényem. „Védd meg, ami a tiéd, és büntesd meg azt, aki a nyugalmadra tör.”
S abban a pillanatban a Glock automata fegyver kattant, és a két földön fekvő embernek nem volt reménye. Az éjszaka csendjét két fegyverlövés törte meg. Így értek véget a mámoros éjszakák Gábor és Anna számára. Az életben a büntetés soha nem marad el.
2025. március 5. - 2026. március 1.
