A veréb és a róka
Apró veréb ül egy ágon,
élvezi a langy tavaszt,
nézegeti lentről róka,
izgatja ő a ravaszt.
Felkiált a magas fára:
– Gyere, veréb, megeszlek!
Lecsiripelt a kis madár:
– Másszál fel és keress meg!
Az már biztos, a ravaszdi
ritkán mászik a fára.
Nincsen szárnya, s ha leesik,
el is törhet a lába.
Mondhatjátok, hogy a veréb
el is szállhatott volna.
Nem lett volna nyugodalma,
utána megy a róka.
Így bebújt egy levél alá,
nem látszott ki mögüle,
hoppon maradt a ravaszdi,
kereshet mást ebédre.
A verébke jó hangosan
ráköszönt a tavaszra,
ám befogná a kis csőrét,
ha itt járna a macska.
