Többet ér minden szónál - 3/11.
Merlara Almar zavarba ejtően más stílust képviselt, mint amihez Vika Loc Gossiában hozzászokott. A sötét tünde mágusnő sokkal barátságosabbnak és elérhetőbbnek tűnt, mint korábbi oktatóik. Sápadt ajkai mindig mosolyogtak, senkit nem hordott le vagy utasított rendre; a megszokott szigor és fegyelem légköre feloldódott. A lányok közti óvatos sutyorgásból beszélgetések lettek. A magiszter egyenesen buzdította őket, hogy tárgyalják meg a demonstrációit és magyarázatait.
– Számos sík létezik, de ezek közül csak ezzel a néhány kiválasztottal fogtok foglalkozni – jelentette ki Merlara Almar lágy hangján. – Most, hogy kaptatok egy kis ízelítőt belőlük, fókuszáljunk rá egyre. Arra, amelyiket a ti nyelveteken úgy nevezik, Mély Sötét. Idézzétek fel, hogyan kell megidézni ennek a síknak az energiát! Ha megvagytok vele, akkor szeretnék egy jelentkezőt, aki bemutat egy igét ezekkel az energiákkal.
Vika behunyta a szemét, és lejátszotta újra a fejében az elmeképet és a rövid mantrát, ami majd megnyitja a testét a Mély Sötét síkja felé. Megborzongott az izgalomtól, ahogy elképzelte, milyen érzés lesz. Még mindig emlékezett az első varázslataira, hogy milyen érzés volt az őselemek energiát átáramoltatnia a saját testén. Kíváncsi volt, ez is hasonló érzés lesz-e.
Amikor kinyitotta a szemét, senki nem jelentkezett. A lányok hosszú pillanatokig egymásra pillantgattak. A sötét tünde mágusnő türelmesen, arcán a szokásos finom mosolyával figyelte a tanoncokat. Aliya sem jelentkezett, hanem farkasszemet nézett a túloldalon álló Meirával, mintha egymásra várnának.
– Gyávák vagytok! – kiáltotta hirtelen Irina. – Akkor majd én megcsinálom.
Merlara Almarra pillantott, aki csak egy bólintással jelezte, hogy kezdheti.
Minden szempár az apró, szőke lányra szegeződött. Irina felemelte a kezeit, és koncentrált. Egy pillanattal később nyöszörögni kezdett, az arca elvörösödött és fájdalmas grimaszba torzult. Hirtelen összegörnyedt és a hasához kapott. Aliya karon ragadta Vikát, és magához rántotta, a testével kitakarta, így nem látta, mi történt. Egy fájdalmas nyögést hallott, néhányan felsikoltottak. A magas lány karja alatt látta Irinát hátrarepülni, a fenekén végigcsúszott a fényes márványon, majd elterült.
Aliyával a nyomában szaladtak oda. A szeme sarkából még látott két másik lányt feltápászkodni, akiket valószínűleg az elszabaduló energiák döntöttek le a lábukról. Irina már ülőhelyzetbe erőltette magát, a nyelvét öltögette, a szemei könnyeztek, az orrából ömlött a vér. Vika egy kendőt kotort elő a kötényéből és a lány arcára nyomta.
– Jól vagy? – kérdezte Aliya.
Irina kábán bólogatott.
– Miért van ennek ecet íze? – kérdezte, és undorodva öltögette a nyelvét.
Merlara Almar változatlan arckifejezéssel figyelte az eseményeket. Láthatóan csöppet sem izgatták fel a történtek. Lassan sétált oda hozzájuk; ezüstös szemével Irinát vizslatta.
– Irinának nem lesz semmi baja – mondta nyugtató hangján. Bátorítóan a két lányra mosolygott. – Gyertek, hagyjuk pihenni!
Aliya felállt, és felsegítette Vikát, aki vonakodva hagyta hátra a vérzőorrú lányt.
– Szerintetek mi volt az oka annak, ami Irinával történt? – tette fel a kérdést a sötét tünde mágusnő visszaérve a tanoncok elé.
– Hogy egy idióta – jelentette ki Meira. Gúnnyal teli tekintetét Aliyára és Vikára szegezte. – Szokás szerint fejjel rohant neki ennek is, ahogyan mindennek.
A lányok körülötte felnevettek.
– Óvatlan volt, ez igaz – kezdte Merlara Almar. Arca meg sem rezdült Meira szavaira. Vika csodálkozott, hogy az ilyen sértegetést is megtűri. – Annyi energiát idézett le, amennyiről azt gondolta képes kezelni. De nem volt képes. A Mély Sötét sokkal intenzívebb és potensebb, mint amikkel eddig dolgotok volt. Okulva a hibájából ne kezeljetek minden energiát azonosként! Ismerjétek meg kis adagokban, és tapasztaljátok ki a magatok korlátait, mielőtt megpróbáljátok átlépni azokat. – Végigfuttatta ezüst szemeit a jelenlévőkön. – Ki szeretne a következő lenni?
