Szívemből...
Szemem becsukom, szívem kitárom,
csendbe hajolva a fényt megtalálom.
Látom, hallom, ahogy nyílik az ég,
egy ajtó kitárul: megszülettél rég.
Megszülettél – súgják lágy szavak,
angyalok őrzik az álmomat.
Időt nem számol, ki szeretni tud,
szárnyuk alatt a lélek megnyugszik, legott.
Kicsik hallják ma is az éneket,
Tiszta hangját a végtelennek.
Én túl sokáig hordoztam bent,
Minden érzést, minden csendet.
Túl mély volt, túl sok, túl igaz,
Így lett a szívem sebzett és gaz.
Nem szóltam eddig, most kimondom,
Szavakba öntöm, el nem titkolom.
Nektek szól most, kedves
Családom és Barátok,
ez a pár sor, ez a vallomás.
Kevés a szó, de mély a jel:
mind szívből jön – és énekel.
Mondá az alkotó, s csend maradt,
A dallam bennetek tovább szaladt...
Mártély, 2025. tél
