Linktár

Szerelmünk emléke

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/11 számában.

Meddő órán életem hozadékát sorba raktam, lelkem nyugalma tova szállt nyomban. Tavaszi mezők bódító illatát érzem a szélben, szerelmünk emléke távol, messzeségben, arcod fényét az idő kifakította régen. Lelkem éjfekete árnya pihen szobám csendjébe zárva. Borzong a tóparti sás, szél cibálja az útszéli fákat, őszi ködök lopakodva szállnak, végzetem üldöz egyre-másra, bánatot fakaszt sorscsapásra. Életemet csaltam önfeledten, vágyaim délibábja belehalt sok csalódásba. Mióta elmentél lelkem szakadt húrja sebzett szívemet dúlja, tündöklő varázsod múltam tengerébe veszve - nem enged - vágyok vissza, emlékeimbe temetkezve. Újra látom a csodát, ahogy színes ruhádban repülsz széljárta fényben, sziluetted oldódik misztikus éjben. A tavasz színes virágait az ősz rabolja, hideg csillagtalan éjben, végtelen magány ölén lebegek én.