Tüzes Bendegúz és a sárkánypörkölt – pusztai legenda
A Hortobágy nagyjából olyan volt, mint egy kiflibe harapott semmi, de azon a napon még a semmi is furcsán sistergett. Tüzes Bendegúz, a betyár, aki a puszta minden csárdájában tartozott, éppen a tanya mögött kötötte fel a csizmája szárát, amikor a horizonton feltűnt egy sárkány. Nem az a rendes, irodalmi példány, hanem valami vidéki rokona, akinek a pikkelyei helyett inkább háztetőcserepekhez hasonló, porlepte lapok csillogtak.
– A fene vinné el, már megint jön valaki a fejemre! – dörmögte Bendegúz. – Az ember alig lop el két disznót a szomszédból, rögtön sárkányt küldenek utána!
A sárkány közben leszállt, és olyan tűzcsóvát okádott, hogy három bográcsnyi tarhonya főtt volna meg egyszerre. Bendegúz azonban nem esett kétségbe. Előrántotta a fokosát, ami egyszerre volt fegyver, fakanál és adóslevél-eltüntető eszköz.
– Na, komám, nézzük meg, mennyit ér a hortobágyi vendégszeretet! – mondta, és olyat suhintott, hogy a sárkány rögtön térdre rogyott, bár nem volt neki térde, de ettől még rogyott.
Amikor a fenevad végleg elnyúlt, Bendegúz vakarta a fejét:
– A disznót ellopni veszélyes, mert a gazda keres. A szarvast elejteni bűn, mert az erdőkerülő lő vissza. De egy sárkány? Annak se gazdája, se erdőkerülője... hát ebből pörkölt lesz, de olyan, hogy még a hortobágyi csárda falát is újravakolják miatta!
Előkotort egy bográcsot, amiben az előző héten még gulyás főtt, és nekilátott a főzésnek. A hagymát megdinsztelte, a paprikát rászórta, majd hozzáadta a frissen zsákmányolt sárkányhúst. A leve olyan csípős lett, hogy a szél szembe ment a füsttel, és térdre rogyott tőle.
Mikor elkészült a pörkölt, Trottyos Jenő, a juhász, épp arra bóklászott.
– Mit főzöl, Bendegúz? – szimatolt bele a bogrács fölé.
– Sárkánypörkölt, komám. Ha megkóstolod, nyomban elfelejted, hogy tavaly eladtam a juhaidat Debrecenben.
Jenő belekavart, és úgy köhögött, hogy három gulya is szétfutott a hangjától.
– Ez nem étel, ez fegyver! – hörögte.
– Pont ez benne a jó – vigyorgott Bendegúz. – Ha jön a pandúr, csak adok neki egy tálkával, s azonnal békét köt velem... vagy a másvilággal.
Így született meg a hortobágyi sárkánypörkölt, ami ugyan sosem került be a szakácskönyvekbe, de még évtizedek múlva is meséltek róla a csárdában. Igaz, csak azok, akik túlélték az első falatot.
