Trottyos Jenő és a női logika titka - Pusztai legenda
A Hortobágy szélén, ahol a szél is csak félve fúj, nehogy felverje a birkák porát, élt egy különös ember. Trottyos Jenőnek hívták, nem mintha különösebben trottyos lett volna, de egyszer egy vásárban úgy leöntötte magát a gulyáslével, hogy azóta így maradt a neve. Ő volt a puszta legcsendesebb, legbölcsebb, és – mint később kiderült – legveszélyesebb embere. Ugyanis megértette a női logikát.
Ez a képesség nem jött csak úgy. Egyik este, mikor a Nap úgy bukott le a nádas mögött, mintha szégyellné magát, Jenő a csillagokat nézte, és egy furcsa gondolat suhant át az agyán: „Miért mondja a Maris, hogy nem haragszik, mikor közben úgy néz rám, mint a megfőtt pacalra?” Ez volt az első jel.
Másnap reggel, mikor a birkák még csak álmodtak a lucernáról, Jenő felkelt, és úgy döntött, megfejti a női lélek titkát. Először a kocsmába ment, mert ott mindig volt legalább három férfi, aki már próbálta, és egy, aki azt hitte, sikerült is neki. A beszélgetés így zajlott:
– Te Jenő, a női logika olyan, mint a szél a pusztán. Nem látod, de érzed, és ha szembejön, jobb, ha lehajtod a fejed.
– Az lehet – mondta Jenő –, de én megpróbálom megérteni.
És megértette.
Egy hét múlva már úgy válaszolt a Maris kérdéseire, hogy az asszony csak pislogott:
– Szerinted kövér vagyok? – kérdezte Maris.
– Nem, csak a világ túl szűk hozzád – felelte Jenő.
– Akkor most menjek vagy maradjak?
– Menj, de úgy, hogy közben maradj – mondta Jenő, és Maris elolvadt, mint a vaj a bogrács szélén.
A hír futótűzként terjedt. Jöttek a nők Debrecentől Szegedig, hogy hallják a férfit, aki tudja, mit gondolnak. Jenő pedig csak ült a karikás ostorán, és bölcsen bólogatott.
Egy nap megjelent egy tudós Budapestről, aki azt mondta, hogy ez lehetetlen, mert a női logika kvantumjelenség, és egyszerre több állapotban van. Jenő csak annyit mondott:
– Az lehet, de én már láttam asszonyt egyszerre sírni, nevetni, és főzni. Azóta sem félek semmitől.
A tudós sírva ment haza.
És így lett Trottyos Jenőből legenda. A puszta bölcse, aki nem csak a birkákat értette, hanem a nőket is. Aki tudta, hogy ha egy asszony azt mondja, „semmi baj”, akkor jobb, ha virágot visz, mielőtt késő lesz.
