A Szivarfüstös gyilkosság és a gyanúsan ártatlan borbély
(Bűnügyi szösszenet)
A kikötő mélyén, ahol a rum is félve forr,
történt egy gyilkosság — más nem volt ott, csak egy bor.
A hulla egy zongorán feküdt, harmonikával a nyakán,
és egy cetli volt nála: „Ne zavarj, próbálok halni, lazán.”
A nyomozó jött, gyorsan, bár megkésve,
mert belefutott egy cigicsempészbe.
„Ez egy klasszikus eset!” — mondta rágyújtva egy szivarra.
Jólesett neki az elfogyasztott italra.
Gyanúsított a borbély lett, ki csak balra tudott nyírni,
ezért minden vendégét hallotta már sírni.
„Én csak frizurát adtam neki, nem végzetet!” — kiáltotta,
ez nem lehetett mi halálát kiváltotta.
A tanúk közt volt egy pap, egy kecske és egy nő,
a nő azt állította, hogy ő valójában kettő.
A kecske nem szólt, csak bólintott — kétszer, ami gyanús,
a pap pedig azt mondta: „Ez az ördög műve, vagy egy részeg manus.”
A végén kiderült, hogy a gyilkos egy papagáj volt,
álnok lett, mert a zongorista rászólt.
A madarat letartóztatták, de csak írásban,
mert közben hajósinas lett Kínában.
