Szúnyog Samu és a szuri
Szúnyog Samu, apró állat,
zimmeg-zümmög néha párat.
Ám ha tűt lát, jaj, megáll,
szárnya remeg, messze száll!
„Injekció? Ne már, kérem!
Én csak csípek kérem szépen!
Nem bánt senkit, csak egy kicsit,
éppen csak egy csepp vért iszik!”
Katica áll egy levélen,
kicsi tűcske a kezében.
„Ne félj, Samu kérlek, nem fáj,
csak egy szuri, s kész is vagy már!”
Samu reszket, mint a nyárfa,
bújna inkább egy virágba.
„Ne gyere a közelembe,
nem szoktam tűt fenekembe!”
Nevet rajta méh és darázs,
mind az egész réti bagázs-
csiga mondja: „Bátor legyél,
egy szúrás, hát el ne tűnjél!”
Samu végül rábólintott,
szárnyat, lábat összehúzott.
Szuri után rikkant egyet:
„Ez nem is fájt!” Kacag s nevet.
Most már bátran zümmög újra,
nem fél tűtől többé soha.
S ha valaki fél netalán,
Samu mesél: „Ez nem fáj ám!”
