Régi szerelmek
Régi szép szerelmek.
Évikék, Katik, Marik, Zsókák,
és a könnyelmű lábú Márta…
A szoknyában átlépett tócsák…
Titkokat kerestünk.
Vágyunk az a serkenő szakáll,
szúrta álmodott lányok combját.
Jó lett volna, ha az idő megáll!
Csak vágy volt, és álom.
Mind vártuk, hogy megjön a csoda,
és egy lány elveti szemérmét…
Csókot enged adni majd, oda.
Csalódások jöttek.
Kudarcok, és apró örömök.
Szerelmüket kiérdemeltük.
Tobzódtunk. Kéjsóvár ördögök.
Ti lányok, ti lányok!
Könnyű vérűek, és „szent szüzek”.
Nyomotokban jártunk kis kanok,
lángoltunk, ti meg nevettetek.
Azt ma már tudom én,
ez volt a gyönyörű ifjúság!
Perzselő szerelmek, fájdalom.
Visszasírom minden bánatát.
